Akik valamelyik fél szüleinél élnek! Mi volt az utolsó dolog, amikor eldöntöttétek, hogy akkor külön költöztök és önállósodtok?

Már akkor eldöntöttük, amikor erre kényszerültünk. Amint meglesz a pénz az önerőre, megyünk is innen Isten hírével. Egyébként jóban vagyok anyósommal, semmi konfliktus közöttünk, nagyon cuki és nem lehet egy szavam sem ellene, szóval olyan valószínűleg sosem lesz, hogy betelik az a bizonyos pohár.

Túlságosan irányítóak, uralkodó típus voltak és valójában sosem hagytak kibontakozni családon belül, sosem voltam kezelve, mint felnőtt ember még huszonévesen sem, s elég későn ébredtem rá, hogy szinte burokban voltam nevelve: például bármihez nyúltam, kivették a kezemből, mondván nem értek hozzá, ők jobban tudják, vagy például rettegtek, ha néhány órára átmentem az iskolatársamhoz, mert útközben elrabolnak/felkötnek/kibeleznek/kicsontoznak, vagy például alibi ajtónyitások "halaszthatatlan teendők a szobában" miatt, amikor az akkori barátnőm nálunk volt stb. Értem én, hogy egy szülő aggódik a gyerekéért, de megfojtani azért nem szükséges. 25 évesen dobbantottam otthonról. Ha otthon maradok, szerintem kész lelki és idegroncs lennék, szóval nem bántam meg, hogy időben önállósodtam.