Hazalapátolni a pénzt vs. Megosztani a munkát?

Az elsõ,a lóvét nekem kell kitenni.

Nem 6-700e hanem legalabb 1,5M kell de méginkább 2M+

Bocs, hogy nőként válaszolok.

Nekem nincs gondom (nem lenne gondom) azzal, hogy a férfi talicskával tolja haza a pénzt, ezért cserében én elszöszmötölök a háztartás és a gyereknevelés apró cseprő gondjaival, amennyiben ez nem azt jelenti, hogy a férfi a lapátolásért cserében teljesen kivonul a családból és a kapcsolatból.

Ha ő CSAK a pénzt lapátolja haza, de nincs jelen, nem vesz részt a közös döntésekben, nem mesél este a gyereknek, nincs ott a fürdetésnél, azt sem tudja, hogy óvodába, vagy iskolába jár-e, vagy nem tölti velem a szabadidejét, nem osztja meg velem a gondjait, anyagilag igen, de erkölcsileg nem támogat, nem áll mellettem, akkor akár milliókat is hordhatna haza, rosszul érezném magam a kapcsolatban.

Egy autó sem működik attól, hogy belehányod a pénzt.

Mellékesen jegyzem meg, hogy 6-700 ezer forintból, akár egyedül, akár ketten hordják össze, a nemszeretem dolgokat lazán meg lehet oldani.

Csakis a második. Az elps bálam nem jöhet szóba.

Nem azért tanultam, hogy htb legyek. Ráadásul rettentő kiszolgáltatott az 1. helyzet.

N

Anyukám 4 órás részmunkaidőben dolgozik olyat ami érdekli őt, hogy elfoglalja magát. Apa hordja haza azért a pénz javát.

Te most két szélsőséget mondtál. Ja és nem Budapesten lakunk, hogy 700 ezernél kevesebből ne lehessen kijönni 5 embernek. "Csak" egy kocsi van, a ház is "csak" 3 szobás, stb.

Anyukám itthoni háziasszony volt mindig, pedig van főiskolai (pénzügyes) diplomája, de elég jól mennek a dolgok.

22/L

Az első nekem szimpatikusabb viszont nincs akkora lapátom, hogy 6-700 ezreket dobáljak vele. Szerintem, ha fusiznék, lenne a mostanihoz még +100-150k de akkor lenne olyan 290-340k. Most egyedül élek városban, családi házban, kocsival úgy, hogy a fizetésem felét félre tudom tenni. Nem hiszem így, hogy olyan sok pénz kéne. Persze, ha már gyerek van akkor a mellékes is kell, de szerintem az átlagos életszínvonalam megfelel bárkinek aki nem igényel annyi luxust. Jól gondolom kérdező, hogy te pesti viszonylatban gondolod a kérdést, vagy vidékre is vonatkoztatod ?

30/f

Én a másodikra voksolok, de sajnos tudom hogy ezt nehéz megvalósítani.

Miért? Nők sokszor kevesebbet keresnek, muszáj a férfinak kompenzálni(most nem a 300 at keresőkre gondolok, mert ott én nem kompenzálnék, de ha csak 150 et keresek muszáj). A nő van otthon évekig a gyerekekkel, nincs ugye annyi bevétele, megint csak muszáj kompenzálni. Mi férfiak nem csinálunk ebből gondot, nem halunk bele egy kis túlórába. Viszont ettől, az első verzió fog érvényesülni mert 10-12 óra munka után fáradtak vagyunk, nyűgösek vagyunk, meg amúgy is hagyjatok aludni :) .

Bárcsak működne a kettes felállás! (Elhiszem van ahol működik.) Ez lenne a tökéletes recept. Bár engem annyira nem zavarna a fizetések közti különbség.

Az a fontos amit te is írsz hogy legyen idejük egymásra, és szerintem önmagukra is. Valamint megosszák a házimunkát egymás között. Nekem ez például nem okozna gondot, volt párommal sajnos ez nem működött, lusta nő volt sajnos.

Tehát a kettesre szavazok így szeretném élni az életem. És azt gondolom úgy lenne a normális. Van akiknek ez össze is jön, ők azon boldog párok egyike, akik nem marják egymást még 50 évesen sem, mikor már az a bizonyos láng nem is lobog annyira. Sajnos ritkán találkozni ilyennel!

Az egyessel sincs gond, ha a pasi nem csak pénzautomata, hanem a családi életben részt vesz. A gyerek pl. ugyanúgy az övé is, attól, hogy a házimunkát, főzést, bevásárlást felvállalja a nő. Közös programokra ugyanúgy igény van.

Nőként azt mondom, hogy a kettő közötti átmenet a normális. Én megőrülnék htb-ként, viszont pl. egy kisgyerekkel otthon nyilván az első verzió lép életbe, még akkor is, ha egyébként a második a jellemző.

Összességében nincs azzal baj, ha az egyik fél többet keres, csak akkor a többi teher ennek megfelelően oszoljon meg, hogy a pihenés, szórakozás is kijusson mindenkinek.