Eltudnád viselni saját magad?

Valószínűleg nehezen menne elviselni saját magam, nem egyszerű a természetem, a férjemnek nem tudok elég hálás lenni, hogy elvisel :)Folyamatosan dolgozom magamon, de azért van még mit javítani.

Ha mindketten ugyanazok lennénk, akkor ugyanazt akarnánk nem? Úgy értem, hogy ha innék egy kávét, akkor ő is akkor ott? Hogyan lehetne döntéseket hozni, ha ugyanazt gondoljuk? Pl. ki fekszik az ágyba? Ha mindketten ugyanakkor szeretnénk, hiszen teljesen egyformák vagyunk. Vagy a gondolkodásunk, igényeink mások lennének, csak a genetika és az emlékek lennének ugyanazok?

Nekem most a Prestige című film ugrott be. :)

Én azt gondolom egyébként, hogy csak a kezdeti idő lenne nehéz. Mivel az adott ponttól két külön személyiség lennénk, önálló döntésekkel, egy idő után elkezdenénk elkülönülni egymástól: más vágyak, más öltözködés. Benne más személyiségjegyek erősödnének meg, mint bennem - mármint nyilván azokból, amikkel egyébként is rendelkezem.

Magamat ismerve... én lennék a csendeske, ő a dominánsabb. No nem azonnal, hanem egy idő után.

Akkor pedig már nem ugyanazok lennénk, hanem két külön személy.

Mindig is akartam egy ikertestvért. :)

24-es vagyok

Ez esetben nagyon jó lenne, hiszen ahogy többen is írták előttem, lenne idő több dologra, sokkal hatékonyabb lehetnék. :) Viszont ha önálló döntéseket hozunk, akkor szinte elkerülhetetlen a konfliktus is, hiszen mi van, ha mondjuk ma neki kéne bemenni dolgozni, de nem akar..

Tehát végül is két külön személyiség lennénk ugyanazokkal az emlékekkel, de előbb-utóbb két külön élettel.