Játékfüggő lenne? Ez normális?

Szeretném kideríteni, hogy normális-e a vőlegényem viselkedése a számítógépes játéka iránt. Számomra dühítő, de mivel nem tudom a helyébe képzelni magam, kíváncsi vagyok külső szemlélők véleményére.

Hétköznap:

Hazajön munkából, rögtön benyomja a gépet, és addig játszik, míg én éjfélkor nem szólok már sokadjára, hogy alvás van (ilyenkor mintha egy öt éves gyerekem lenne). Válasz: "jó, mindjárt, 10 perc". Ez a 10 perc ha nem szólok újból, akkor hajnali 2-3-kor jön aludni, ha erőteljesebben szólok, akkor 20 perc múlva, de úgy már veszekedés van este. Robbantani a géptől csak akkor lehet hétköznap, ha szólok neki, hogy főzzünk, teregessünk stb. (Én is dolgozom ugyanúgy, szóval közös a házimunka). Ilyenkor morog, mondja, hogy jó, 10 perc, most kezdett egy játékot. Beszélgetni csak akkor tudok vele, amikor épp szünet van a játékában, de mivel visszaszámol a játék, így ha a beszédem közepén végetér a szünet, akkor már csak a szokásos "aha, de jó" válaszokat adja, mert már a játékra figyel.

Hétvége:

Én hétvégén nem bírok a 4 fal között lenni, kutyákkal és baráti társasággal túrázom vagy más elfoglaltságom van. Őt már nem is hívom, mert hívtam több éven át, mondván, hogy milyen jó lesz, de nem, ő inkább itthon marad gépezni. Ilyenkor is hajnalig játszik. Persze van, amikor közben filmet néz, híreket olvas, de a főszerep a játéké. Néha eljön velem, havi max 1x.

És amiért tegnap betelt a pohár: már nem is érdekelt, hogy mire hazaértem délután, még mindig játszott, nem lehetett értékes kommunikációt folytatni vele, már megszoktam, beszéltem vele akkor, amikor szünet volt a játékban. Viszont bagatell dolognak tűnik, de megkértem, hogy a tőle fél karnyújtásnyira lévő ablakot hajtsa be, mert a szomszédoktól cigarettafüstös a lakás. Előre hajolva koncentrált a játékra, és kijelentette, hogy 10 perc múlva becsukja, mert most kezdett egy játékot. Itt nem az ablak becsukásán van a hangsúly, hanem hogy konkrétan minden téren előrébb helyezi a játékot nálam és magánál is (mivel akkor megy ki wc-re és akkor is eszik, ha a játéknak vége).

Normális ez a hozzáállás? Mert szerintem nem. Nekem több hobbim van, mint neki, az egyik számítógépet igényel és nagy koncentrációt, mégsem viselkedem így. Harminc év felé közelítünk mindketten, és belegondolva, hogy ha így viselkedne akkor is, ha gyerek lesz, akkor én viszem majd a gyereknevelés oroszlánrészét, sőt, még őt is ágyba kell küldenem, mnt ahogy már 8. éve teszem, az elkeserítő és megrémít. Mindezt, amit leírtam most, ezerszer elmondtam neki, tegnap is, de mintha nem jutna el az agyáig, nem érzi ezt problémának, csak azt látja, hogy hisztizem (pedig nem szokásom, csak szeretek őszinte lenni). Értem én, hogy stratégiai játék, gondolom fejlődik a megoldóképessége vele, már nem is érdekel, hogy az élete nagy részét ilyen számomra felesleges és értelmetlen dologgal tölti, csak ne helyezné elém. Konkrétan már féltékeny vagyok a játékra. Így hogyan tervezzek hosszú távra? Csak számomra probléma ez? (Elnézést, hogy túl hosszú lett...)