Együtt maradnál valakivel, akibe talán sose voltál szerelmes, viszont csodálatos ember, és remek anya lenne?

Egyrészt az a baj, hogy te a szerelembe vagy szerelmes, rengeteg ilyen ember van sajnos. A szerelem tart ideig óráig, hiába jössz össze mással, azzal is ugyanez lesz.

A legnagyobb baj itt az, hogy nincs meg a testi vonzódás, tehát valójában mégse szereted úgy, mint ahogy kéne egy nőt. Az, hogy nem vagy szerelmes pont mindegy, de az, hogy nem tekintettél rá sose nőként, az már gond. Miért kellett összejönni vele?

Távol áll tőlem, hogy házasságra beszéljek rá egy férfit, de most kivételt teszek. A szerelem egy baromság. Soha ne kötődj erősen érzelmileg egy nőhöz, mert elveszíted felette a kontrollt.

Mi vagy te, valami hősszerelmes?:D

Figyelj, találtál egy VISZONYLAG normális nőt akivel le tudnál élni egy életet! Akkor meg min rágódsz?

A nő két dologra való, szexelni és, hogy az embernek gyereke legyen. Felejtsd el az érzelmeket! Akik az értelem helyett az érzelemre hallgatnak általában gyerektartást fognak fizetni vagy rosszabb esetben az utcára kerülnek. Gondold meg! Évezredekig nem szerelemből házasodtak, a szerelmi házasság csak az utóbbi 100-200 év agybaja.

A nőnek mondd hazudd azt, hogy halálosan szereted, őt ez boldoggá teszi.

Mellette nyugodtan eljárhatsz néha prostikhoz.

Szerintem igenis átalakul a szerelem az idő múlásával. A kérdés az, hogy mivé? Véleményem szerint ha a másik tiszteletévé és szereteté akkor minden rendben.

Ha ezek az érzések megvannak akkor maradj a lánnyal, de soha ne mond el neki (ha ő szerelmes beléd)és ne is éreztesd vele hogy nem tudod szerelemmel szeretni! Gondolom megbántani nem akarod! Ha viszont képtelen vagy így élni, akkor vess céget ennek a kapcsolatnak!