Együtt maradnál valakivel, akibe talán sose voltál szerelmes, viszont csodálatos ember, és remek anya lenne?

#11

Ők a legideálisabbak férjnek, bár én elfogult vagyok, mivel szerintem ők a legszexibbek.

Én nőként jártam így. Úgy tűnt elvagyunk elég sokáig, de elég hamar rájöttem, hogy kb. barátok vagyunk és ahogy jöttek az első gondok, nagyon nehéz volt kitartani mellette, közben pedig beleszerettem egy másik férfiba, akivel tényleg nőként és férfiként tekintettünk egymásra. Na ez az időszak nagy őrlődéssel járt, mert hát a házasságból nem tud olyan könnyen kiugrani az ember.

Úgyhogy én többet nem szeretnék ilyen vonzalom nélküli, kvázi baráti kapcsolatba vágni.

Ez amit te leírsz, kb megszokás, vagy valami barátféle, nem társ iránti érzelem.

Te szeretnél egy nőnek szamár lenni ló helyett? Hogy éreznéd magad, ha a nő akivel együtt vagy, csak azért lenne veled, mert nincs jobb a láthatáron, akibe szerelmes tudna lenni? Szerintem nem fair a másikkal szemben.

Emellett pedig egy ilyen langyos, semmilyen kapcsolatban leélni egy életet szörnyű. Soha nem lennék erre képes, hogy ilyen emberrel maradjak együtt, akibe nem vagyok szerelmes. Tapasztaltam milyen az amikor akárhogy próbálom, nem tudok szerelmes lenni a másikba. Nem fog működni! Gyakorlatilag garantált a válás, vagy szakítás, ha feleségül sem akarod venni. Vagy majd időnként megcsalod, amikor találkozol valakivel aki szerelmet ébreszt benned.

Ez a "szerelem átalakul pár év után szeretetté" is (szerintem) egy nagy ökörség. Vagy szerelmes vagy valakibe, vagy nem. Nem alakul sehova, nem csökken stb stb. HA igen, akkor az sosem volt szerelem. Ha a megfelelő emberrel vagy együtt, akkor szerelem és vágy van köztetek.

Egy élethosszig tartó kapcsolathoz pedig több, más érzelem kell minthogy emberként, barátként, megszokásból szeretsz valakit.

Össze sem lehet hasonlítani azt amit a szerelmem iránt érzek azzal a szeretettel amit családtagok vagy barátok iránt érzek. Majd megtudod te is, de lehet, hogy akkor már késő lesz, és boríthatod a párod, és talán egy gyerek életét is.

15. vagyok.

Ezzel totál egyetértek:

"Ez a "szerelem átalakul pár év után szeretetté" is (szerintem) egy nagy ökörség. Vagy szerelmes vagy valakibe, vagy nem. Nem alakul sehova, nem csökken stb stb. HA igen, akkor az sosem volt szerelem. Ha a megfelelő emberrel vagy együtt, akkor szerelem és vágy van köztetek.

Egy élethosszig tartó kapcsolathoz pedig több, más érzelem kell minthogy emberként, barátként, megszokásból szeretsz valakit."

Szerintem sem alakul sehova, legfeljebb az elménk trükközik.(A volt férjem pl. nem vonzott, gondolkodtam is, hogy jó-e lesz ez így, de hozzámentem. Közben azt hittem megszerettem, ma már tudom azért, mert egy nagyon zűrös időszakom volt tele családi gondokkal, és ha nem húzhatok el otthonról, az maga a halál. Na aztán ez, amit szerelemnek hittem akkor el is szállt kb. 2 év után. Persze még mindig értékelem, mint embert, de ez inkább olyan barátféle. Nem mondom, hogy nem lehet így leélni egy életet, de én úgy döntöttem máshogy szeretném.)

Ezért fontos a vonzalom, mert akkor akármilyenné változik (hízik, fogy, így áll a haja, vagy máshogy) akkor is kívánom. Ezt akkor értettem meg, amikor évek múlva találkoztam olyan szerelmemmel, aki mindig is vonzott (úgyhogy ez nem múlik el). (Pl. volt osztálytársaknál lehet ezt megfigyelni, ha 10-20 év múlva találkoztok.

Akibe régen szerelmes voltam, az később is vonzott, aki meg sosem jött be csak én neki, az később sem váltott ki belőlem mást, hiába kupálódott ki.)