Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan esik ez rosszul a barátomtól?
Barátom 25 éves múlt nemrég, jelenleg nincs munkája, és nem is tanul. Most éppen passziváltatja a félévét, de szeptembertől ismét folytatja az egyetemet, amit abszolút támogatok.
Dolgozni dolgozna, de nem talál semmit, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fog. Nem hívják vissza. Akármit meg nem vállal el. A gondom viszont az, hogy megbeszéltük már egy ideje, hogy összeköltözünk, de azóta is halasztódik az egész.
Én vidékről jöttem fel kb. 3 éve, albérletben lakok két ismerősömmel, másképp nem is menne. Ő is dolgozgatott kb. fél évvel ezelőtt, de csak egy csekélyke tartalékot sikerült összeszednie, azt meg nem költi semmire.
Értem én, hogy nincs munka, de rosszul esik, hogy egyáltalán nem kapálózik semmiért sem. Én megmondtam, hogy ezt nem bírom már, sokat dolgozok, alig látjuk egymást, sokkal jobb lenne, ha együtt élnénk kettesben. Ő azt mondja, hogy nem tud mit tenni, és mégsem ez a megfelelő idő erre.
Szeretni szeret engem, jó hozzám, ezen kívül semmi gond nem lenne. Megértem az ő álláspontját is, de ma hatalmas vita volt ebből, és azt mondta, önző vagyok, és ne erőltessek rá semmit. Úgy érzem, ő otthon jól elvan, a családja mögötte áll, igazából a suli befejezéséig semmi dolga nem lenne a tanuláson kívül. Kezdem tényleg azt érezni, hogy én látom rosszul a dolgokat, rá akarok erőltetni valami brutálisat, amellett, hogy dühös is vagyok, hiszen egy bőven felnőtt férfiról beszélünk.
4 és fél éve vagyunk együtt egyébként, tehát már igencsak ismerjük egymást, nincs arról szó, hogy ismerkedési fázisban lennénk... szerintetek jogosan vagyok csalódott? Van valami hasonló tapasztalatotok a témát illetően? Nem tudom, hogyan kéne már hozzáállnom az egészhez. Legyek türelmes? Vagy újra kéne értelmezni a kapcsolatot?
Lényegében az egyik diploma kiegészíti a másikat, szóval együtt hasznosabb, lehet kicsit rosszul fejeztem ki, hogy mást akar. Magyarán szólva egy vonalon mozog, csak még többet szeretné képezni magát, és én is látom benne a lehetőséget. Amúgy egészen intelligens, jó is ebben, egyedül ezt a visszatáncolást nem értem.
Próbáltam már vele mindenhogyan beszélni, de vagy elzárkózik, vagy ígér valamit, csak ne folytassam, vagy a maihoz hasonlóan nagy vita lesz.
Szóval akkor jogom lenne határidőt szabni?
Én meg már azt nem tudom elképzelni, hogy valaha is lesz ebből valami... :((
Köszi a válaszokat!
"albérletben lakok két ismerősömmel, másképp nem is menne"
"Az, hogy két ismerősömmel lakok, semmi köze ahhoz, hogy jelenleg mennyit keresek..."
Saját magadnak mondasz ellent. A barátod meg egyrészt jól látja, ahogy korábbi válaszolók írták, az összeköltözéshez kéne némi egzisztencia, ami egyértelműen nincs meg...Másrészt a srác egy szerencsétlenség, ráasásul lusta, fél évig semmit nem fog csinálni, mert derogál neki elmenni egy gyárba vagy mekibe dolgozni? Milyen diplomája van egyáltalán? Nyelvet nem beszél?
Nem gondoltam volna, hogy ezt komolyan meg kell magyarázni.
Nem keresek rosszul, de tisztában vagy az albérletárakkal? 100 felett jönnek ki. Barátaimmal meg úgy döntöttünk, hogy spórolunk, minthogy mindhárman egyből különmennénk a suli végeztével. Ha épp lenne kapcsolatuk, és elmennének, akkor is ki tudnám fizetni. De most komolyan ez a fontos?
Piacképes diplomája van, beszél két nyelvet, hasonlóan hozzám. Nyilván tudom, hogy kell az egzisztencia, emiatt vannak ellentétes érzéseim. Nem akarom ezeket újra meg úja leírni.
Mindenesetre köszi.
Ja, tehát már van végzettsége, amiben dolgozhazna, csak épp büdös neki a munka, ezért inkább tpvább tesped a padban? Az szép... meg az is hogy a szülei eltürik, én már rég elzavartam volna, mert ne az én kontomra lézengjen.
Egyébként a helyedben keresnék olyan férfit!, aki mondjuk nem a farkát vakarja állo nap.
Kérdező, szerintem érzed te, hogy ez nem oké, csak szereted a barátodat és mentegeted, meg hát tényleg nem jó érzés beismerni, hogy a barátom lusta és nem hajlandó dolgozni. Mert hogy akkor mitől is nézzek rá férfiként?:) Ennél nagyobb humbukot meg életemben nem hallottam, hogy passzív diákként nincs munka Budapesten. Ha nem tudna nyelvet, akkor is ott a gyári meló (én orvosira járok, és konkrétan heti egy napot, amikor nincs sulim, ott állok a szalag mellett, mert rugalmas, akkor megyek amikor van időm, jól fizet - 1100/h - és mert 22 évesen már leszakadna a pofám, ha minden apró kiadásomat a szüleim állnák. ja, és LÁNY vagyok.) egy fiútól, sőt lassan férfikorban lévőtől már ne haragudj, de ultragáz ez a hozzállás. mert még ha azt mondom, hogy nem is vállalok el akármilyen melót, de ötszáz féle diákmunka van, két nyelvvel akármelyik ügyéflszolgálatba becsücsülhetne, vagy a diplomáhájához kapcsolódóan végezhetne gyakornoki munkát.
tudom, véded, mert szereted, de objektíven nézve a barátodnak egyszerűen csak kényelmes otthon lenni, ahol nem kell fizetni a lakhatásért, kiszolgálják, és a pénzét ami valahonnan van vagy a szüleitől szerzi, magára, bulikra költheti. nyilván frusztrálja, hogy ki akarod mozdítani ebből a komfortzónából, tolni akarja még ezeket a felelősségvállalásmentes éveket. azt neked kell eldöntened, hogy tolerálod ezt, és megvárod míg lediplomázik, nem lesz már mi mögé bújnia. vagy pedig szakíts, mert szerintem a dolog nem fog változni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!