Ahol csak a férfi dolgozik mit csinál a no egész nap otthon?

két óra alatt letudják a nagy házimunkát, aztán pihi.

gyerek oviban, suliban. shopping, pláza, semmittevés, de ők nagyon fáradtak

Hát nekem kezd elmenni az életkedvem. Engem a párom enged dolgozni XD szóval nem azért vagyok itthon mert tiltanak.

Mesterszakos vagyok, de valahogy nem találok állást (mert azért nagyon nem mindegy mit vállalok el).

Én kezdek belegebedni az unalomba. Van ilyen bedolgozós munkám itthon, de egyre kevesebb kedvem van hozzá. Elszalad mellettem a napom, de semmit nem csináltam. Nincs kedvem semmihez. Ahhoz, akik életvitelszerűen csinálják ezt évek óta, nem tudom h bírják!

Van hobbim, de ahhoz sincs kedvem. Van egy-két barátnőm de nincs sok kedvem kimozdulni. Reggel 10ig alszom, mert nincs okom felkelni, persze ettől bűntudatom van. Szívem szerint egész nap az ágyban feküdnék, de ha megteszem bűntudatom van. Az itthoni bedolgozós munkának a gondolatától is rosszul vagyok már, amitől szintén büntudatom van.

Most kb 5 napot azzal töltöttem, hogy a Konmari módszerrel átpakoltam az egész lakást.

Takarítani nem nagyon kell, mert pici a lakás.

Néha azt gondolom jó lenne elmenni dolgozni, de aztán örülök, hogy mégse vettek fel.

Ahogy így visszaolvasom magam, mintha egy depressziós írta volna, szerintem az lennék ha örökre itthon kéne maradnom.

23# Ja, ugyanez volt, amikor pihentem itthon ket honapot. Eleinte tok jo, de egy ido utan inkabb meghalnek almomban, hogy ne kelljen a masnapot is semmittevessel toltenem. Aztan amikor elkezdtem munkat keresni, orultem ha valahova nem vettek epp fel. Mondjuk a mostani munkam is semmittevessel telik, de legalabb jol fizet es tudok elrakni a kesobbi sajat projektemre es megiscsak mas itt logatni a labam mint otthon.

Szerintem ez gyerekkel se lenne maskepp, mert a gyerek sem szellemi kihivas es amig pici addig meg kulonosebben jo tarsasagnak se neveznem.

Nyelvet tanulok - Svájc, mig nincs permitem, nem tudok munkát vállalni (ez a napom 90%-a), délelött fözök, a lakást heti egyszer kitakaritom.

Emelett sétálok, vagy ügyeket intézek(posta, ilyesmik).

Ismerek több ilyen nőt is. A sógornőm a gyerek után teljesen meghülyült. Előtte egy kifejezetten karrierista nő volt, miután két gyereket szült kb. 10 évig nem ment vissza dolgozni. Nem tudom mit csinált egész nap, mert a ház erősen gépeísített, tehát gyakorlatilag csak a porszívó az, ami nem magától megy. Főzni meg sosem tudott nagyon, azt anyósomtól hozta többnyire, ha meg főzött is ilyen gyors 15-20 perces kajákat dobott össze.

Na lényeg a lényeg, hogy állandóan a gyerekeken csüngött, a gyerekek voltak a mindenség. Ennek következtében a gyerekek olyan rohadt elkényeztetettek lettek, hogy csak na. Pedig aranyos mindkettő, de amikor kitör a hiszti mert valaki nem azt teszi, amit ők parancsolnak, na az durva. A sógornőm jól elhízott a sok semmittevésben. Előtte egy normál alkatú nő volt, aki még sportolni is szívesen eljárt. Teljese besavanyodott és megőrült az otthon töltött idő alatt. Ma már újra dolgozik (1-1 napokat hetente, de az is valami...), kicsit javul a helyzet. De olyan,mint régen szerintem sosem lesz.

A nagymamám ugyanez...ő életében összesen 5 évet dolgozott, aztán megszületett a nagynéném és édesapán, és utána soha nem dolgozott többé. Gyakorlatilag megőrült. Amikor apukám elvette anyukámat, már akkor is csak abból állt a napja, hogy piac-főzés-takarítás-tv-trécselés a házbeli asszonyokkal. És ez haláláig így maradt...

Őszintén szólva gyűlölöm a férfiak részéről azt a hozzáállást, hogy a gyereknek az ANYJÁRA van szükség. A gyereknek a SZÜLEIRE van szüksége. Mi a férjemmel úgy oldottuk meg, hogy én 24, ő pedig 32 órára csökkentette a munkaidejét. Így mind a ketten jóval többet tudunk otthon lenni a gyerekekkel, mindkettőnknek megmarad a szakmai élete is és nem savanyodunk be, és a keresetünk sem látja kárát a minimálisan csökkentett munkaidőnek. Annak szerintem semmi értelme, hogy az anya házirobot-gyereknevelő-kiszolgáló személyzet, az apa meg a kereső, akinek soha nem kell arrébbtennie egy fűszálat sem, mert egyszerűen egyik félnek sem normális ez a felállás. Egy nő is ugyanúgy vágyik szakmai elismerésre, felnőtt társaságra, önállóságra, saját bevételre, és egy férfinak is ugyanúgy KUTYA KÖTELESSÉGE a gyerekkel a játék, tanulás, oviba-isibe vivés-hozás, a takarítás, főzés, a családjáról gondoskodás.

Az szerintem nem gondoskodás, ha valaki hazaviszi a pénzt, fingik kettőt mint az ötös válaszadó, aztán elvárja, hogy sugárzó mosollyal mindent elétegyenek. Az a valódi gondoskodás, ha ugyanúgy kiveszed a részed mindenből, és engeded a másikat is kiteljesedni, nem lepasszolod neki azt a részt, amit te utálsz (házimunka, gyereknevelés) és azt hiszed mekkora arc vagy, mert te keresel pénzt.