Mit tennétek a helyemben?

Ez az összepakolás és eltűnés jó ötletnek tűnik, de sok reményt ne fűzz hozzá, hogy ő fog utánad menni és keresni.

Te írod, hogy magát sosem látja hibásnak, te vagy az általános bűnbak.

Az lenne a gyerekes, ha ezt még sokáig lenyeled, mert "szereted", és nem az eszedre hallgatsz. Ideje kilépni ebből a katyvaszból, és nem erőltetni, ami nem működik.

Szerintem jó ötlet. Csak ne számíts arra, hogyha visszakönyörgi magát és ígérgeti, hogy megváltozik, nem nem lesz megint ugyanilyen, mint most, amint újra nyeregben érzi magát.

Azt döntsd el, hogy akarsz-e így élni életed végéig?

Mi is így éltünk az exszel. Mindig mondogattam magamban, hogy majd jobb lesz, majd változik, majd ezazamaz, próbáltqam türelmesnek lenni. Ő maga volt a tökély, a megkérdzőjelezhetetlen, mindenben én voltam a rossz, a bűnös.

Így ment 15 évig, és egyre rosszabb lett, gyakorlatilag a fejemre nőtt, "hála" a végtelen türelmemnek. és aztán egyszercsak azt mondtam, hogy na, most elég, és elhagytam. Szerite - természetesen azért - mert kapuzárási pánikom van, meg egyébként is egy szemétláda vagyok.

Ha így halad bele fogsz fáradni te is előbbutóbb, most fogd meg jól a dolgokat.

Valószínűleg ennyi volt a "dolgotok" egymással. Persze hajlamosak vagyunk, mi emberek, nem meglátni, nem akarni meglátni, a nyilvánvaló tényeket. Butaság elköltözni szó nélkül, mert a ráutaló magatartás nem segít. A dráma sem. Nem fog utánad rohanni, s ha esetleg mégis.....nos, akkor 2-3 hétre-hónapra változhat icipicit ez az állapot. Aztán újra minden a régi lesz. Beszélni kell róla, (ha még lehet egymással), hogy ez vagy az fáj és úgy érzed jobb lenne külön. Talán megkönnyebbültök, hogy végre, legalább már itt tartunk....és egyikünk kimondta. A többi pedig kiderül. Ha így közelíted meg a dolgot, talán akkor is szétmentek, de nem.....öö, bocsánat :) tipikus hülye liba kategóriába kerülsz, hanem kivívod a tiszteletét....(ha nem is ismeri el ezt szemtől szembe.) Fájni fog, de sokkal kevesebb ideig, mintha tovább vergődnétek évekig.

Nem, nem vagyok szakítás vagy válás párti. Szeretem tisztelni a Férfit. benne a Társat!

De van ami nem működik és akkor tudni kell elengedni.

Az a baj,hogy nagyon sok embernél előfordul ez az állapot. A szokás hatalma. Megszoktátok egymást,a kényelmes életet. És ez ezzel jár. Nem figyeltek már egymásra úgy mint az elején,nem jártok el annyit sehova. Ha vita van,le kell ülni,és meg kell beszélni. Te őt látod hibásnak,lehet hogy ő meg téged.

Ha nem juttok közös nevezőre,akkor szakítani kell.

Gyerekes dolog lenne hogy nem szólsz,csak pakolsz és lelépsz.

Nem biztos hogy utánad megy.

Ha utánad megy,nem biztos hogy változni fog.. Max ideig óráig majd megy minden tovább a régi mederben. Más szóval,ugyan itt lennétek mint most.Annak lenne értelme?? Semmi... Húzhatod a dolgokat de szerintem felesleges.