Nagyon pici lakás hátrányai?

Én lassan 2 éve élek együtt a párommal. Először egy 40 m2-es lakásban, most egy 46 m2-es lakásban.

Eleinte én is féltem, mert csak egy nagy szobánk van, plusz fürdő és konyha. De mivel mind a ketten dolgozunk, más időbeosztásban (a barátomnak vannak egész szabad napjai, amúgy estére jár, én egy sima 8-tól 5-ig állásban vagyok) így azért mind a kettőnknek megvan a magunk légtere.

Ha egymás agyára mentek, akkor nem kell összeköltözni, ilyen egyszerű.

Nekünk már adott a nagy élettér, lenne lehetőség elvonulni, de igényünk nincs rá.

Ha végre együtt vagyunk, akkor egymás közelében akarunk lenni. Pl. összebújunk a kanapén, az egyikünk olvas, a másik filmet néz, vagy hasonló. Így is épp elég időt töltünk külön.

Aki meg az agyamra megy, ha egy szobában vagyunk, azzal nem szeretnék összeköltözni.

Anyám pont ilyen (tudom, nem párkapcsolat), hiába szeretem, két perc egy légtérben, és az idegeimre megy a baromságaival, és összekapunk. Inkább mennék a híd alá, mint hogy összeköltözzek vele, de pasiban sem kéne ez a típus tartós kapcsolatra.

Szerintem egy kicsit túl van spilázva most ez a "saját élettér kell" történet. Nagyon sokszor azt látom, hogy két fiatal összecuccol egy lakásba, de inkább csak lakótársak, mint élettársai egymásnak.

Külön kassza, külön tervek, külön élettér, csak olcsóbbra jön ki a rezsi.

Mi ugyan nagyobb lakásba költöztünk össze, de az otthon töltött időt így is egy szobában, egy légtérben töltöttük. Sose volt ebből baj. Amikor igényünk volt valamit külön csinálni, akkor egyikünk az asztali gépen, másik ölében a laptoppal, és elvoltunk, vagy egyik tévézett, másik számítógépezett, szóval megoldottuk a dolgot. Nem kell a "saját térhez" feltétlenül fizikailag is elvonulni, ha van lehetőséged egy kényelmes kis sarokban, a párodtól fél méterre a magad kis agybajával foglalkozni, akkor nincs baj az igazán pici kis lakással.

Egyébként meg ha azon aggódik, hogy "egymás agyára mentek", akkor jobb nem összeköltözni. Nekünk egyáltalán nem jutott eszünkbe ez a gondolat, akár összeköltözésről, akár hosszabb távú, kettesben összezárt helyzetről (pl hosszú autóút) van szó.

Amúgy a pici lakásnak tapasztalataim szerint akkor van hátránya, ha egyikőtök menne aludni/felkelne, a másik meg még nem. Akkor tud zavaró lenni, hogy a másik csörög-zörög, villog, satöbbi. De ha ezzel kapcsolatban tudtok kompromisszumot kötni, akkor nem lehet akadály a kicsi lakás. Szerintem. Kivéve, ha gyereket vállaltok, mert azért akkor nem árt legalább egy külön szoba.

Itt senkinek nem jut eszébe, hogy az utcára is ki lehet menni? Van egy rakás bolt és kávézó, de egy laza séta is megteszi egyedül, ha az embernek igénye van egyedüllétre. Gondolom külön alvásról nincs szó, tehát így is simán meg lehet oldani.

Szerintem a kicsi lakásokkal nincs gond, mi 36 nmen élünk, a barátaink vegyesen, van egy pár, akik 24 nm. Egy éve élnek így, korábban szobát béreltek. 15 nm. 3 évet töltöttek úgy. Ha jó a kapcsolatotok, semmi gond nem lesz. Ha nem az, kiütköznek a hibák, de ez nem a lakás miatt lesz, amúgyis előjönnének x év után.

Klassz próba.