Szerintetek ezekután érdemes karácsonyi ajándékot vennem?

Úgyis le leszek pontozva, de tény, hogy vannak emberek, akiknek egyszerűen ez nem fontos.

Tudod, a kérdésedet akár én is kiírhattam volna. :) Párom ugyanilyen, mint a tied, két éve együtt még soha, semmilyen ajándékot nem kaptam tőle. Se karácsony, se születésnap, se évforduló, semmi. Persze, volt olyan, hogy mondogatta, párodhoz hasonlóan, hogy jajj, majd elmegyünk, és akkor kapok ezt-azt, meg ő utazást szervezett, de ezekből se lett soha semmi.

Mi próbáltunk ezekről beszélni szépen, csúnyán, volt, hogy hisztiztem, sírtam, azt éreztem, hogy nem szeret, nem törődik velem. Próbáltam hozzád hasonlóan játszani a gyerekes duzzogást, hogy akkor én sem és csakazértsem fogok vele foglalkozni.

De tudod mit? Én _szeretek_ ajándékot adni. Rosszul érzem magam attól, hogy nem készülök, nem adok neki semmit, és örömet okoz a hetekig tartó izgalom, hogy mit találok, fog-e neki örülni, milyen formán adjam át, és az egyebek. Az ajándékozás nekem is örömet okoz, így megéri akkor is, ha ő ezt nem viszonozza. Mellesleg jó látni, hogy örül neki. :)

Mellesleg mi azóta beszélgettünk erről - mert hogy idén hangoztatta, hogy most aztán kapok ajándékot...! -, elmondta, hogy náluk sosem volt divat családban ez az ajándékozósdi, sőt, volt, hogy nagyon csúnyán bántak vele, mikor ilyennel próbálkozott, tehát neki csupa-csupa rossz élmény fűződik hozzá. Idősebb egyébként, mint a te párod. Így tehát számára hatalmas előrelépés az, hogy egyáltalán eszébe jut, hogy húha, kéne valami - pedig külső szemlélőként nem tűnik annak.

(Egyébként gyanítom, végül idén sem fogok kapni semmit, de ne legyen igazam. :D)

Helyzetedre visszatérve, gyanítom, akkor is ugyanolyan csalódott leszel, ha egyikőtök sem vesz a másiknak semmit.

Őszintén, ezt meg kellene beszélnetek egymással. Rákérdezni, hogy ő hogy áll ezekhez a dolgokhoz, szeretné-e egyáltalán. Mert az is meglehet ám, hogy neki meg az a kellemetlen, hogy elhalmozod mindennel...

(Volt olyan exem, aki rendesen megsértődött, mikor elújságoltam, hogy megvan a karácsonyi ajándéka, mert hát mi nem beszéltünk meg semmi ilyesmit, mit képzelek magamról, kellemetlen helyzetbe hozom.)

Tényleg fontos lenne leülnöd vele, hogy ezek neked rosszul esned, és találjatok kompromisszumot, mert így az összes ünnep, évforduló, vagy akár csak azok a napok, mikor neked bevillan, hogy viszel haza a kedvenc csokijából... ezek mind-mind kellemetlen élmények maradnak, és ezeknél jobban semmi nem öli meg a kapcsolatot.

Érzelmi analfabéta... volt ilyen nőm. Egy hét után szóltam, kicsit csalódottan, hogy kifestettem a konyhát... :)

A kedvesemen egy távirányítós helikoptert vettem tavaly karácsonyra.

Nagyon örült neki, mert nyáron volt róla szó, valami poénkodás során.

Annak örült, hogy emlékeztem rá, nem annak, hogy megrendeltem, becsomagoltam, stb.