Mit gondoltok az FLR-ről (Female Lead Relationship)? Egy olyan kapcsolat ahol mindenben a nő akarata érvényesül.

Nekem ilyen kapcsolatom biztos nem lesz, de akinek ez jó, annak egészségére.

(Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy egy férfinak ez jó legyen)

" A férfi meg nyugodtan hátradőlhet hiszen nem az ő gondja hogy hogy alakulnak a pénzügyek vagy épp eldönteni valami fontosat, habár a nő kikérheti a véleményét "

Nagyon nem nyugodnék meg ha a barátnőm venné kézbe a pénzügyeinket. Nem véletlen, hogy én tartom féken az ő költekezési mániáját :D

Az a véleményem, hogy egy párkapcsolatban együtt kell dolgozni és ... jó hagyjuk úgyis tudja mindenki milyen egy elvileg jó párkapcsolat. Te átbillentél a mérleg egyik oldalára de ugyan olyan rossz ha a másik oldalra billen az összes "jog" egy kapcsolatban. Ez is meg az is hülyeség, mindenki tök más. Én amióta az eszemet tudom szeretek irányítani és bár volt már ebből konfliktusom, nem érzem magam jól ha nem tartom kézben a dolgokat, ezért utálok pl repülni. Barátnőmhöz képest irtó sz*rul főzök és mindent elfelejtek, Ő viszont nagyon alapos mindenben így kiegészítjük egymást, szerintem ez így korrekt. Az hogy mindenbe a nő dönt :DDDD Hidd el a nőnek se tetszeni. Férfit akarnak maguk mellé nem egy kis csicskást

Mindkét kapcsolatomban az exbarátnőim akarták a gyeplőt a kezükbe fogni, sosem értették meg, hogy egy egészséges párkapcsolat nem alá- és fölérendeltségből áll, hanem az egyenrangúságból. Az első barátnőm azóta Angliában kifogott valami szubmisszív papucs srácot, akivel soha nem mutatkozik még a barátnői előtt sem (vajon szégyellheti?), a második barátnőm meg közvetlenül utánam összejött egy párkapcsolati diktátorral, akire a szakításukat követően is úgy tekint, mint a tökéletes férfira, s azóta sem jött össze neki egy kapcsolata sem...

Szóval legalábbis úgy tapasztalom, hogy a makacs, önfejű, kezelhetetlen, s a párkapcsolatokban a nadrághordásra törekvő nők nem egészséges gondolkodásúak. Ők valahogy másképpen értelmezik a párkapcsolat fogalmát, s úgy vélik, hogy a partnerükkel folyamatosan versengeni kell, harcolni velük, s végül elnyomni. Ez szerintem nem normális dolog, de kinek a pap, kinek a paplan. Ha léteznek szubmisszív férfiak, akik élvezik, ha érzelmileg terrorizálhatják őket, akkor áldásom rájuk.