Miért kezdenek a hagyományos párkapcsolati formák megszűnni?

Mi a férjemmel mindent együtt és közösen tervezünk. Azt sem gondolom, hogy el fog hagyni (10 éve vagyunk együtt, ebből két éve házasságban és nagyon jó a kapcsolatunk), DE:

1. én is, ahogy írod "lekicsinylőnek" érezném, ha a férjem azt javasolná, hogy csak 4-6 órában dolgozzak vagy maradjak otthon, mert ezzel a kapcsolatunkra továbbra sem tudnánk több időt fordítani, hiszen ő ugyanannyit dolgozna, mint eddig. Maximum a háztartással tudnék többet foglalkozni, de abban eddig sem éreztem úgy, hogy ki tudnék teljesedni :D A munkám ezzel ellentétben nagyon fontos nekem (még mielőtt jönnének a kövek leszögezném, hogy nem vagyok vezérigazgató és nem is szeretnék az lenni, hanem gyermekpszichológusként dolgozom egy klinikán) és nem csak 4-6 órában szeretném végezgetni.

2. a férjemben maximálisan megbízom, de ettől függetlenül nem várom el tőle, hogy ő viselje az összes anyagi terhet és az ezzel járó felelősséget, ezenkívül bármi történhet vele (ami remélem nem fog) és egy ilyen esetben sem szeretnék hazaköltözni a szüleimhez vagy másoktól kunyerálni

3. otthon az általad "hagyományosnak" nevezett párkapcsolati formát láttam: apám a családfenntartó, anyám pedig háztartásbeli, ami úgy néz ki, hogy anyám akkor és arra kap pénzt, amire és amikor apám jónak tartja és 50 évesen, miután (30 év háztartásbeli lét után) a gyerekek kirepültek, ott áll munka és életcél nélkül, mivel sehol nem alkalmazzák.

Úgyhogy én személy szerint, maradok a napi 8-10 órás munkánál és a közös kasszánál, amibe én is beleadok.

Azért, mert az átlagemberek anyagi helyzete nem teszi ezt lehetővé. Plusz hálistennek sok nő eljutott odáig, hogy már nem elégszik meg azzal, ha reggel 8-tól délután 5-ig súrolgatja a konyhapadlót.

Mondok valamit. Az élet sajnos nem egy romantikus tündérmese, ahol örökké együtt maradsz a választottaddal, habár nyilván mindenki így indul neki a kapcsolatainak.

", ha komolyabban jár/összeköltözik akkor EGYÜTT és KÖZÖSEN terveznek mindent és nem úgy, hogy egyik félrevonul jobbra a másik balra és mindenki intézi a sorait?"

Ennek mi köze bevezető kérdéshez?

Az együttélés, az együttgondolkodást, tervezést is magában foglal - akár azt is, hogy az egyik részmunkaidős legyen.