Hogyan dönthető el, hogy egy párkapcsolati probléma, ("probléma-csomag"), negatív állapot orvosolható, vagy pedig a külön utas megoldás a megoldás?

Korotok?Mióta vagytok együtt pontosan?

Mi a probléma?

Ezek nélkül elég nehéz lesz segiteni...

Három "egyszerű" lépésben:

1. Problémafeltárás

2. Megoldáskeresés

3. Problémamegoldás

Bővebben:

1. Tudtok őszintén és nyíltan, kellő önismerettel és empátiával beszélni a problémáitokról? Valóban a problémáról beszéltek? Meghalljátok és törekedtek annak a megértésére, hogy a másiknak milyen érzései és igényei vannak? Saját magatokról beszéltek-e, vagy automatikusan a másikat kezditek el okolni, benne keresitek a hibát?

A probléma feltárása akkor hatékony, ha mindkét fél meg tudja fogalmazni, hogy milyen szükségletei nem elégülnek ki, miben van hiányérzete (nem úgy, hogy TE ezt meg azt nem csinálod, hanem úgy, hogy NEKEM erre és erre lenne szükségem). Én-üzenetekben (ez tanulható). Ha bármelyik fél a szőnyeg alá akarja söpörni a problémát, vagy a másik felet hibáztatja, sértegeti egyoldalúan anélkül, hogy a saját igényeiről tudna beszélni, a dolog itt megbukik, nem érdemes tovább folytatni.

2. A megoldáskeresés előfeltétele, hogy a feltárt problémák közössé váljanak! Olyan nincs, hogy csak az egyik fél problémája jelenti a problémát és csak azon kell dolgozni! Minden, amit feltártatok, bekerült a közösbe és onnantól a két fél közös ügye, amire közösen elfogadható megoldást kell találni! A közös megoldás pedig olyan, amivel mindkét fél képes azonosulni! Az nem megoldás, ami csak az egyik fél számára megoldás! Ehhez kell némi rugalmasság, elkötelezettség illetve annak az elfogadása, hogy a másik félnek TÉNYLEG fontos az, amit szeretne megvalósítani.

Ha az egyik fél rugalmatlanul a saját megoldásait erőlteti anélkül, hogy a másik fél igényeit figyelembe venné, akkor itt elakad a dolog.

3. Ha már sikerült kijelölni az irányokat, akkor jön a tényleges "munka". Pl. csináljunk közös programokat, vigyünk színt a szexuális életünkbe, több segítség a házimunkában, stb. Ha csak ígéretek maradnak, akkor megette a fene! Ugyanakkor nem szabad türelmetlennek lenni, ez nem ötperces folyamat. A lényeg, hogy legyen folyamatos fejlődés, lehet néha emlékeztetni is (finoman) a másikat, hogy nem ezt beszéltük meg, stb. Akár lehet korrigálni is a kijelölt célokat, új megoldásokat kialakítani, ha nem válnak be. De ha nem változik semmi (apránként, kis lépésekben sem), akkor megint csak nincs miről beszélni.