Ti hogy alszotok éjszaka a párotokkal?

Általában attól függ, mennyire vagyunk fáradtak. Mi mindketten szeretünk kifliben aludni, de félálomban már megesik, hogy elfordulunk egymástól, ha épp a másik oldal kényelmesebb, és olyan is, hogy éjszaka mocorogva húzódunk el, mielőtt totál elzsibbadnánk. (Én pl álmomban sem mozdulok, ha átölel, aztán 3-4 óra múltán felébreszt a fájó lábam, oldalam. :D)

Hajnalban aztán félálomban újra összebújunk többnyire. Olyan is van, hogy én bújok párom hátához, ha ő pont a másik oldalán alszik, az nem szokta zavarni soha.

Nekem ez így nagyon jó, és páromnak is - de volt olyan exem, aki pl képtelen lett volna így aludni. Ő este szeretkezés után hagyta, hogy kicsit hozzábújjak, de utána mindig eltolt, mert ő úgy nem tud aludni, és az is idegesítette, hogyha megrezzenek álmomban.

Számomra ez nagyon rideg volt, hosszabb távon nem is hiszem, hogy bírtam volna.

# 6: Jó olvasni, hogy van, aki toleráns a forgolódós párral. Nekem nagyon rosszul esik, ha a párom "elvárja", hogy bújjunk össze, holott tudja, hogy nekem ez így roppant kényelmetlen és nem tudok így aludni.

# 13: Erről beszélek. Az én párom is olyan, hogy REM fázisban meg-megrezzen. Én ilyenkor még rendszerint az elalvás előtti fázisban vagyok, és a rezzenésétől felébredek. Aztán újra és újra és újra... Tudod, hogy a legkegyetlenebb kínzások közé tartozik, ha valakit mindig felébresztenek, mikor épp próbálna elaludni? Na hát én ezt élem át minden este olyan mellett, aki elvárja, hogy összebújva aludjunk. A páromtól pedig nem kínzásra vágyom, hanem elfogadásra és toleranciára.

#16 Értem, amit mondasz, de az elfogadás legyen kölcsönös. Szerintem mint mindenben, itt is lehet kompromisszumot kialakítani. Az nem kompromisszum, hogy lehetőleg az ágy túlvégén jó messze aludjak, mert a másikat idegesítem. :) Kompromisszum az, hogy nem tekeredünk egymásra egész éjszaka a kedvéért, de nem tekinti ördögtől valónak, hogy szeretnék egy kicsit hozzá bújni. :)

Ahogy fentebb is írtam, nálunk is jellemző, hogy félálomban elhúzódunk egymástól a kényelmes alvás miatt, de a mostani páromnak meg sem fordul a fejében, hogy egy önkéntelen rándulás miatt beszóljon - szemben az exszel.

Neked kínzás, ha valakivel összebújva pilledsz el, nekem viszont az a kínzás, ha nincs meg ez a fajta testi kontaktus minimálisan sem, mert számomra ez fontos kifejezése az érzelmeknek. Igazából ebben a kérdésben senkinek sincs igaza, egyszerűen különbözőek vagyunk. :) Nekem szerencsére van olyan párom, akivel megtaláltuk a középutat, és tutira van olyan hölgy is, akinek hozzád hasonlóan nem lényeg ez a fajta kontakt. :) (Én is ismerek olyat, akik külön ágyon alszanak a kényelem miatt, mégis jó a kapcsolatuk. :D Csak nekem ez elképzelhetetlen lenne.)

Leggyakrabban úgy alszunk el, hogy összebújva, feje a vállamon... aztán valamikor megfordul, és akkor általában külön takaró.

De ebből soha nem volt semmi feszültség köztünk.

Volt olyan párod, akivel egész éjjel ölelve aludtatok? :O

Én sem tudok összebújva aludni, csak ha olyan hulla fáradt vagyok hogy tudatlanul zuhanok az ágyba.

Minden egyéb esetben csak a hátamon fekve tudok elaludni. Előtte össze szokunk bújni a férjemmel meg reggel kelés előtt is lustálkodunk úgy kicsit.