Összeköltözés a másik fél szüleihez vagy házat venni?

Véleményem szerint túl fiatalok vagytok, illetve fiatal a kapcsolatotok is ahhoz hogy 25...x évre szóló hitelbe belemenjetek. Hidd el nagyon de nagyon meg kell gondolni!

Ha neadj'Isten szétváltok, a hitelből kimászni nagyon nehéz!

Ha a szülőknél van TELJESEN külön szeparálható, vagy szeparált lakrész, akkor érdemes rajta elgondolkodni. Sok költségtől meg tud kímélni ez a megoldás, illetve sokkal könnyebben tudtok gyűjteni sajátra.

Ha ez nem megoldható, inkább albérletbe mennék. Ott nincsenek túl nagy kötöttségek, függetlenek vagytok banktól, szülőktől. Viszont nehezebb anyagilag...

Csak és kizárólag külön a szülőktől! Nálunk fel sem merült egyébként a szülőkkel költözés, mert már évek óta külön éltünk tőlük, de ha nem is így lett volna, akkor sem.. Nagyon szeretjük egymást, én is anyósomékat, a párom is a szüleimet, de ez mindenkinek szar lett volna. Átmenetileg persze bármikor megoldás lehetne, senki se bánná, de hogy 3-4 hónapnál ez tovább tartson, na az kizárt.

Szóval saját ház, vagy albérlet, de semmiképpen sem szülők, vagy más lakótársak.

Ez attól függ. Én anyóssal sose költöznék össze, mert utáljuk egymást. (illetve egy ideje próbál engesztelgetni, de lóf_szt a seggébe)

Anyuék meg nem szívlelik a páromat, így hiába enyém a ház 1/3-a, meg mondjuk hogy lenne is majd hely. Nem vittem oda. Albérletbe költöztünk össze.

Mi 7 év és egy lánykérés után költöztünk össze. 23 és 26 évesek vagyunk.

Egyik se.

A szülőkhöz költözés tönkreteszi a kapcsolatok nagyrészét, úgy hitelt felvenni, hogy előtte meg nem éltetek együtt óriási baromság.

Másrészt te még nem vagy érett az összeköltözésre, ha csak azért akarod, mert a korodbeliek közül más is együtt él a barátjával.

Azt nektek kell érezni mennyi idő után érdemes.

Én fél év párkapcsolat után költöztem külföldre a mostani férjemhez, albérletbe költöztünk. Az exbarátommal 2,5 év után se akartam összeköltözni, mert valahol tudtam, hogy nem lenne jó döntés...