Miért elítélendő, ha egy férfi vagy nő szüleivel lakik, amikor úgy sokkal könnyebb az élet? Miért elítélendő rossz dolog, ha valaki a könnyebb életet választja?

Egy értelmes ember nem ítéli el egy dolgot, egy egyszerű gondolkodású igen. 2 fő okból kifolyólag.

1, Manapság trend lett, hogy társkeresésnél sablonszövegeket tanulnak be az emberek és az alapján szűrnek. Ez a "aki a szüleinél él, az nem kell" szöveg is ilyen. Az lett az elfogadott kép, hogy a férfinak legyen egy saját háza vagy albérlete, mert ez arra utal, hogy van pénze és a nő csak betud huppanni a kész házba/lakásba. Ez menő, ez kényelmes, ez nyerő.

Ha visszaugrunk pár évet az időben vagy elmegyünk pár nem ma született emberhez, akkor mit látunk? Hogy 3 generáció él egy háztartásban. A gyerekek, a szülők, meg az öregek, akik az egyik szülő szülei. Mert régen még nem volt ez az elvárás. Valahogy mégis mentek a dolgok és fel sem merültek azok a problémák, amiket itt sorban kitalálnak...

2, ... és itt jutunk el a második ponthoz. Sokan képtelen komplexen gondolkodni és irreális logikát alkalmaznak az élet minden területén. Itt is. Úgy gondolják, hogy ha valaki külön háztartásban, akkor az életképtelen. Ez úgy, ahogy van, marhaság. Több ok miatt is.

Aki nem él egyedül, az miért ne élhetett volna régebben egyedül? Elég jellemző, hogy egyetemisták az egyetemi éveik alatt külön élnek, aztán pályakezdőként, amíg spórolnak, 1-2 évig újra otthon élnek. Őket simán elkönyvelik élettelennek, akik nem képesek az önellátásra, pusztán azért, mert képesek pénzügyileg átgondoltak lenni. És mert épp otthon élnek, több évnyi különélés után.

És tényleg van egy óriási előítélet azok részére, akik otthon élnek. Amikor egyetemre jöttem, rengetegen kétségbe voltak esve, hogy nem tudom majd ellátni magam. Előtte nem sütöttem, nem főztem és hasonlók. Azt kellett hallgatnom a családban, hogy éhen fogok halni. Mi történt? Varázslat! Feltaláltam magam! Ennyi. 1 hónapon belül én és még rengeteg kollégista rázódott bele abba, hogy kell ezt csinálni. Nem estünk el a csatában.

Persze, bevallom, hogy szeretem a kényelmet. Szeretem, ha hazamegyek és anya pici fiaként megkapom a jó kaját. Ettől még képes vagyok az önellátásra, de eddig csak 1-2 drágább étterem ütöttem meg azt a szintű kaját, amit anyám simán összedob. Na, ezért pl. eléggé megérné otthon élnem.

Mosni is utálok. Ezzel kapcsolatban is mindenki úgy gondolta, hogy gondban leszek. Ahhoz képest, amikor hazamentem és láttam, hogy lett egy új mosógép, én mutattam meg otthon, hogy működik.

Lényeg, a lényeg: Sokan átgondolatlanul túlmisztifikálják ezt a szülővel való élést.

20/20 az egy teljesen más történet.

De azért 36 évesen nem ártana, hogy meglegyen egy embernek a saját élete és nem a szülők nyakán, főleg ha megteheti. Azt nekem meg ne mesélje be senki, hogy akkor van valakinek barátnője/barátja ha otthon lakik a szülőknél...

Ilyen szituációban nem tudnám elképzelni, hogy akar bárki is összeköltözni valakivel. 1 szobában, mint az albérlők. Az, hogy külön házrész van meg egyebek az más téma, de egy "gyerek" szobába felvinni valakit, főleg, hogy közel a 40hez, a nyugdíjas szülők mellé....

12:10.

itt kezdődnek a gondok.

"Persze, bevallom, hogy szeretem a kényelmet. Szeretem, ha hazamegyek és anya pici fiaként megkapom a jó kaját. Ettől még képes vagyok az önellátásra, de eddig csak 1-2 drágább étterem ütöttem meg azt a szintű kaját, amit anyám simán összedob. Na, ezért pl. eléggé megérné otthon élnem. "

Ha legalább te főznéd meg a kedvencedet, még lett volna valami értelmes is a hozzászólásban.

Pofamrol leegne a bor hogyha meg otthon laknek es anyamek hallgathatnak hogyan kufircolunk a baratommal.

Nem egeszseges. Jo esetben van egy generecios szemleletkulonbseg a szulo es gyerek kozott. Az en szuleim nem tudnanak azzal azonosulni hogy elmegyek bulizni, vasarolok magamnak ezt-azt, szeretem a nem hagyomanyos kajakat, stb. Tudom hogy ebbol konfliktus lenne, meg igyis van neha, hogy nem egyutt lakunk.

Ne haragudj kerdezo, mondjuk jo esetben mar minimum 10-12 eve dolgozol. Ebbol ket evet laktal csak kulon a szuloktol, tehat akkor 8-10 ev alatt nem tudtal osszesporolni egy lakasravalot? Akkor hol a nagy gyujtogetes? En biztos nem kezdenek egy olyan pasassal akinek nincs kulon elete, es meg ahhoz is engedelyt ker anyucitol hogy fingjon.

Azt meg hagyjuk mar hogy regen is tobb generacio lakott egyutt... es honnan tudjuk hogy nem voltak konfliktusok? Dehogynem voltak, csak arrol nem szol a fama.

Én 27 leszek (nő) és a szüleimmel élek egy háztartásban.

Nagy a ház, saját szobám van fürdővel egy külön emeleten, egyedül a konyha közös. Nem lenne értelme albérletbe mennem, csak a pénzem menne el rá. Nem lenne túl felelős dolog, mert nem tudnék spórolni semmit a jövőre nézve és egy helyben topognék.

A "könnyebb élet" meg nézőpont kérdése. Velünk él a 86 éves nagyapám, aki ellátásra szorul. Nem könnyű ez sokszor. Szerintem sokszor könnyebb az élet azoknak, akik egyedül vannak és nem kell senkihez alkalmazkodniuk. Ha nem csak az anyagi oldalt nézzük..

Aki elítéli, az pénzéhes ribizli, nem értem, miért foglalkozol a véleményével.

Élj úgy, ahogy neked jó, aztán kész.

# 23/26: Kérlek, áruld el, milyen gondok kezdődnek ott, hogy anyám istenien főz és szeretem a kényelmet.

A hozzászólásomnak volt értelme, attól függetlenül, hogy csak egy mondatot voltál képes kiragadni és még ellenérvet sem írtál. Megszoktam főzni a kedvencem. Attól még anyám sokkal jobban tudja. Baj, hogy szeretem a saját édesanyám főztjét? :D

Igazából köszönöm a válaszod! Tökéletesen bemutattad azt a szintet, amiről írtam: 0 logika, 0 érv, egyszerű gondolkodás.

12:12!

Én a helyedben most elgondolkodnék, miért kaptam fel ennyire a vizet, és sértegetek másokat.

Igen, én rólad tényt írtam, az alapján, amit oda írtál a 12:10-es kommentedbe, ezt lehetett leszűrni.

Bocs, nem tudtam, hogy minden gondolatomról regényt kell írnom, hogy neked értékes legyen a válasz, és ne kezdj vagdalózni baromságokkal.

Nem, nem baj, hogy szereted anyuka főztjét, ahhoz szoktál hozzá születésedtől fogva, meg biztos finom is.

Mosni meg utálsz. Néha megfőzöl.

Ezt a két példát hoztad fel szerintem, ha mindent elmesélnél, regényt írnál, más kép alakult volna ki rólad...és talán nem emelek ki egy mondatot...

# 28/28: Pontosan milyen tényt írtál rólam? Leírtad, hogy hol kezdődnek a gondok, de azt nem, hogy mik ezek a gondok. Leírtad, hogyha én főzném a kedvencem, akkor lett volna valami értelmes a hozzászólásomban.

Őszintén: Számodra mit jelent az, hogy tény? Én is írjam le, hogy a kommentednél kezdődnek a problémák, de ne áruljam el, hogy mik? Szerinted, ez mégis milyen tény megállapítása?

És írjak le egy cselekedetet indokolatlanul, hogy csináld?

Ezek nem tények. Ez szimplán a véleményed, amivel nincs gond. Mindenkinek van. Csak kb. lenulláztad a hozzászólásom értelmét, mert nem értettél vele egyet és meg sem tudta cáfolni.

Baromságokkal nem vagdalkoztam. Nem én vágtam a fejedhez, hogy veled gond van, csakmer'.

Nem kell regényt írnod. Érvet sem muszáj, ha nem megy. Persze, hogy nem írtam kisregényt. A helyzetről írtam konkrét példákat, pont olyanról, mint rólad. Ha meghallod, hogy kényelmes vagyok, nem szeretek mosni meg főzni, akkor biztos egy élettelen valaki vagyok. Elárulod, hogy ezeket mégis miért kéne szeretnem?

Arról nem én tehetek, hogy van benned egy egyszerű 2 bites kép bizonyos helyzetű emberekről és pár mondat alapján azt rájuk is húzod.