Lányok, ti miért álltok össze olyannal akinek semmije nincs és mentek lakni ő vele albérletbe?

Miért jó az albérlet? Mert mobilis vagyok és bármikor lakhelyet változtatni, ha például a munkahelyem megkívánja.. Majd ha kitaláljuk, hosszútávon hol szeretnénk letelepedni, akkor elgondolkodunk házvásárláson.

Mellesleg tojok rá, a másiknak mije van, amennyiben el tudja magát tartani és önálló ember, miért zavarna az albérlet..

Aki pedig vagyon szerint választ párt, vagyis kvázi anyagi javak ellenében nyújt szexuális szolgáltatást, nem különb egy prostinál.

Nekem nem az albérlet "jó", hanem a párom.

Sokkal fontosabb, hogy kivel élek, hogy bánik velem, és mennyire vagyunk jók együtt, mint az, hogy milyen lakásban/házban élek.

Tudod, a mai világban sokkal egyszerűbb találni egy jó és olcsó lakást, mint egy normális pasit.

Minden mást pedig el tudunk érni közösen.

Az a férfi, aki képes fenntartani egy albérletet, már nem életképtelen. Az én párom például azért lakott albiban, mert több száz km-re vetődött a családjától, munka miatt mobilis volt világéletében (dolgozott már különböző városokban, sőt, külföldön is).

Nem keres rosszul, de így is 10-15 év alatt tudna hitel nélkül saját lakást venni.

Na meg azért is felesleges lett volna, mert nekem van lakásom, így ő költözött hozzám.

Párválasztásnál nem számított soha, mije van a másik félnek.

Volt "gazdag" pasim (nem élt puccosan, de milliók voltak a számláján - szülők meg spórolás miatt), de emberileg egy nulla volt, hiába vitt moziba meg ide-oda minden héten.

A mostani páromnak semmije nem volt, mikor összejöttünk - szó szerint. 2000 Ft-tal jött el otthonról, szállóra költözött úgy, hogy nem volt hova visszamennie.

Nem számított, mert nem ezért szerettem belé, hanem mert jó ember, jó barát, társ, szerető, minden, ami kell.

Mostanra többet keres, mint én - bár tény, hogy olyan körülmények közül származunk mindketten, hogy egy albérlet megfizetése is nehézséget jelent, nemhogy egy saját otthon...

De ettől ő még nagyon is értékes ember, és ezért vagyok vele, nem azért, mert itt vagy ott lakik.

Mert nem az számít mije van, hanem hogy milyen ember! Lehet gazdag ha egy agresszív, szívtelen, érzéketlen, hűtlen tuskó, bújjon hozzá a láncfűrész.

Lehet nincs semmije(mert nem mindenkinek tolja apu-anyu a feneke alá a milliókat vagy várja, számolja hogy kihaljon a család), de csupa szív szeretet, hűséges és törekvő ember, aki tesz a jövőért. Nekem se volt se lakásom, se autóm max egy kis megtakarításom nőként, a párom pedig nem ezért szeretett belém. Úgyis együtt építünk egy közös életet. Közösen gyűjtöttünk és van lakás, új autó, közös érdem, közösen csináltuk meg, nem beszálltunk a jóba amit a rokonság előszeretettel szokott emlegetni az embereknek amúgy.

Az albi: először megnézzük hogy megy-e együtt úgy hogy már nem csak hétvégén a szép arcot mutatjuk hanem jönnek a hétköznapok, egy jó kis vírusos betegség, nagyobb számla, stb, kibújik egyből a szög ha van... ha nem megy akkor mit csinálnánk pl egy közös lakással?? Elköltözni se tudsz, a pénzed áll benne, lehet nem kapod meg a felét... Stb. Ha meg igen, akkor még mindig tudunk másikat nézni ha pl komoly és tervezünk gyereket, munkahelyhez közelebb lehet menni, aztán ha már kialakult egy fixebb élet akkor lehet megvenni az adott helyen a lakást.