Ti anyagilag hogy vagytok a pároddal?

Egy ev kulonbseg van koztunk a parommal, huszonevesek vagyunk. (En no, o ferfi.) Autonk nincs, alberlet van felesbe es nekem lassan lesz sajat lakasom. Egy eve vagyunk egyutt.

Az egyeb dolgainkat mi is magunknak fizetjuk, a fizetesunk kb azonos osszeg, kajat inkabb a parom vesz, ha nagybevasarolni megyunk, ha kiruccanunk valami programra ott is nagyreszt o fizet, meg neha en is.

A vőlegényed miért tartja természetesnek, hogy a "főzéshez szinte csak te vásárolsz".

Az azért egy igen komoly tétel havonta, ha nem csak hébe-hóba főztök, hanem rendszeresen, és gondolom, nem csak te eszel otthon főtt ételt, hanem ő is.

Ha ugyanannyit keresnétek, akkor sem lenne fair tőled elvárni, hogy te viseld ennek az anyagi terheit - kivéve esetleg, ha "te vásárolsz, ő főz" alapon működne a dolog, - de így, hogy a másfélszeresét keresi, mint te, nekem nem tűnik túl tisztességes hozzáállásnak a részéről.

Gondolom főzni is csak te főzöl, te veszed a papírzsepit, tisztító szereket, fizeted a fogamzásgátlód. Máris ott vagytok, hogy nem felében fizettek mindent, miközben a házimunkát sem igazságosan felezitek.

Ez a pasidnak igen kényelmes.

27-28 évesek vagyunk. 7 éve együtt. 1,5 éve lakunk közös lakásba. És az elején a lakbért feleztük. Külön kasszán vagyunk. De mivel igen erősen változik az anyagi helyzet, így a legtöbbször mindig megbeszéljük, hogy legyen a kiadásaink fedezése. Van, hogy ő fizeti a lakbért és én a kaját (ez utóbbi olcsóbb), de van hogy én fizetem a lakást és ő a kaját. De legtöbbször azt szoktuk csinálni, hogy a nagybevásárlást ő állja, és a többi kisebb hozzávalló az ételhez meg én intézem, mert úgyis én főzök, én tudom mi kell.

Nálunk mindig közös megegyezéssel megy nincs kimondott megállapodás. Próbáljuk ésszerűen csinálni, intézni.

Közös kassza, elvégre egy család vagyunk.

Nem a pénz a legfontosabb, az csak egy eszköz.

Nagyjából ugyanannyit keresünk, néha ő kap többet, néha én. De mivel az a cél, hogy együtt építsük az életünk, ez sose téma.

Most pont állást keres, megszűnt a munkahelye. Nyakig lenne a kakiban, ha felezgetnénk. Én meg akkor, ha meglesz a baba.

nálunk minden mindig közös volt, pedig én voltam mindig is a csóró pasiként, neki valahogy mindig jobb munkahelye volt, plusz amikor össze jöttünk akkor nekem nem volt.

Nálunk ez nem kérdés, ha kell odaadom neki az összes pénzemet, hiszen együtt vagyunk, házasok, közös jövőt akarunk és megbízunk egymásban.

Ismerősünknél ilyen "mindenki a magáét" a helyzet amit mi szörnyűnek tartunk, annyira olyan, hogy az egyik nem eheti meg a másik yoghurtját, vagy ha megeszi akkor ki kell fizetni. Én ezt nem hívnám kapcsolatnak.