Ez mennyire elfogadott?

Csak bérlőtársak voltatok eddig is, nem élettársak.

Külön kassza: nem vállaltok egymásért felelősséget, a kapcsolatnak fontosabb a függetlenség. Ha gond van, mindenki a saját bőrét menti.

A helyedben elköltöznék, és a kapcsolatot is lezárnám.

Hát az a nagy helyzet, hogy nekem eddig a pillanatig lenne a párom.. Bajban vagy és ő abban látja a megoldást, hogy elköltözöl 300km-re?

Mi van ha gyereketek lesz és mondjuk az első 1-2 évben otthon vagy vele, nem hozol sokat a konyhára? Akkor is a szüleiddel fogsz élni?

Mi is külön kasszán vagyunk, de mivel a párom drága albérletbe akart költözni, én pedig nem engedhetném meg magamnak ezért eleve fizetés arányosan fizettük, mert az nekem még belefért. Neki is.

Mindig megbeszéljük az anyagiakat, és ha úgy van, akkor ő nem hazazavarna, hanem megoldanánk, megbeszélnénk..akár azzal, hogy olcsóbb albérletbe költözünk ha tehetjük. Vagy mondjuk nem költ havi 200at az autóra, csak havi 150et..

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem ez nagyon nincsen rendben és igazából nem kéne elfogadnod ezt az állapotot.

Jóban rosszban, tudod. Ez jobb esetben nem csak házasság után érvényes.

Az én (ex) pasim 8 év után is így állt a kapcsolatunkhoz.

Kimentünk külföldre, de mivel nekem később lett munkám két hónappal,így addig nem tudtam fizetni. Majd simán visszakérte utána az általa addig fizetett albipénzt rezsivel együtt.:) Azt mondta, a közös tulajdon a rákfenéje mindennek. Érdekes elgondolás. Még szerencse, hogy fiatal voltam.:)

Hát, én simán kifizetném a Te részeted, pláne két év után. Én vagyok a lány, de csomószor volt, hogy a párom dolgait és én fizettem, ha az éle úgy hozta. Basszus, két év után családnak kéne lenni, és együtt megoldani a dolgokat...

Szerintem itt valami nincs rendben..

300km-rel hogy az istenbe találkoznátok csak havi! 1-2x?

Köztünk 1000km - három ország - van, mégis kéthetente igyekszünk megoldani a dolgot.

Egyébként én már kitettem volna, kéne a francnak egy ilyen sóher, mint a kedves párod.