Ezek szerint végérvényesen elveszett belőlem valami?

Normális, 30-as férfi vagyok. Dolgozom, jól élek, van is barátnőm, aki nagyon szeret.

Én viszont képtelen vagyok ragaszkodni bárkihez is.

Ma, magányos biciklizés közben jöttem rá, hogy egyszerűen egyedül szeretek lenni, magányosan élvezem igazán a programokat. Egyedül nézek itthon sorozatokat, járok el moziba és zenét sem hallgatok soha társaságban, egyszerűen feszélyeznek az emberek, legyen szó akár idegenekről, a családomról vagy épp a barátnőmről.

Egyedül sportolok, sosem haverral vagy a párommal.

Egyedül lakok és tényleg képtelen lennék már bárkivel összeköltözni(a barátnőm is külön él).

Régen nem ilyen voltam. Vágytam arra, hogy vágyjanak rám, hogy én legyen egy társaság középpontja, ám mára fokozatosan eljutottam odáig, hogy nem csak hogy nem bánom, hogy nem vagyok a társaság középpontja, de magára a társaságra sem vágyom.

Nem vagyok boldogtalan egyáltalán. Kiegyensúlyozott és stabil vagyok, akit a munkahelyi problémák sem zökkentenek ki, érzelmi válságba sem kerülök soha.

Egyszerűen ma csak szöget ütött a fejembe, hogy valami, vagy inkább valamire a potenciális lehetőség végleg elveszett belőlem.

Így viszont soha nem leszek szerelmes, nem fogok izzani senki után sem. Ez vajon tényleg így van, végleges?