Ha egy lány a megbánás szikrája nélkül pofoz fel egy pasit, térdeli tökön és ordibál vele nyomdafestéken nem tűrő hangon, úgy a férfinak miért főbenjáró bűn ezeket visszaadni ha jó oka lenne rá?

Ki a fenét érdekel, hogy ritkább az ilyesmi nőknél?

Mondjatok egyetlen épkézláb indokot, amire rá lehet mondani, hogy "hááát, oka volt rá". Ugyanolyan ha egy nő teszi mintha férfi tenné. Sry.

szerintem a válaszolók nem bűnözőkről beszéltek itt, hanem párkapcsolatokról, és az azon belüli erőszakról. a zaklatás, lopás, betörés eléggé más tészta, nem tudom mi értelme idekeverni.

ha baráti körben egy két ital után elszáll az agya egy barátomnak, akkor sem az az első reakció, hogy megütöm. mondom neki, hogy fejezze be. nem nevetve, vicceskedve. ha nem ért a szóból, akkor ott hagyom és max nem beszélek vele többet. miért jobb nekem az, ha ehelyett megütöm? mit old meg?

könnyű azt mondani nőként, hogy jaj nem nagy pofon az, meg okot adott rá, amikor már az elején egyértelmű, hogy úgyse kapja vissza egyik nő se kb... ha csak akkora pofont kap valaki nőként, amekkorát a nő üta férfinek, akkor az úgy rendben van? persze a nő is ad okot a verekedésre, mint előtte a férfi.

"ha csak akkora pofont kap valaki nőként, amekkorát a nő üta férfinek, akkor az úgy rendben van?"

Tudod mit? Lehet, hogy nem leszek népszerű, de nem félnék a férfiaktól, ha csak akkorát tudnának ütni, mint én. Bár nem tudom, ez mekkora, de biztos, nem ettől felejtené el Jason Bourne, hogy kicsoda.

Mikor a húgommal kicsik voltunk, és tépte a hajam, vagy karmolászott, vagy lefogtam, vagy mint a rajzfilmekben, kezem a homlokán, karom kinyújtva, ő meg kapálózott. Ha ezt meg tudnám tenni férfiakkal, boldog, biztonságos életet élhetnék. Nem félnék attól, hogy mint apám, begurul, aztán fekszem mozdulatlanul, levegőért kapkodva a földön, mint anyám.

Nehogy már azt elemezzük, hogy melyik nem tagjai mekkorát ütnek.. rohadtul nem ez a lényeg! Hanem az, hogy képes bántani, megalázni ilyen módon.

Tudom miről beszélek. Egész gyerekkoromban apám ütött-vágott. Ő nagyokat tudott ütni. Verekedtem már önvédelemből más csávókkal, védtem már haverjaim, kiálltam magamért ha kellett. Ők is nagyokat ütöttek, fájt, bajom is lett.

Ütött meg a volt barátnőm - megjegyzem, teljesen mértékben ok nélkül, eszelős elmebeteg volt - na ő nem tett bennem kárt, csak nagyot csattant a pofon. Ugyanolyan bántó és megalázó volt mint mikor apám ütött, és sokkal bántóbb volt mint mikor ellenséges csávók ütöttek meg. A saját párjától másképp veszi ezt az ember mer egyszerűen nem való párkapcsolatba az ilyesmi. Ezért nem kellene idekeverni az olyan eseteket mint pl. amikor letapiznak egy nőt idegenek.

Tehát nem, nem tűrhetőbb a párkapcsolati fizikai erőszak egy nőtől se, és telibe sz arom, h kevésbé fáj fizikailag az ütésük. Egyszerűen nem való párkapcsolatba a bántalmazás és kész.