Milyen érveket tudtok mondani, amivel rávehetném a barátnőmet hogy a szüleimhez költözzünk?

Te fordítva vagy bekötve!

Nem azon kéne munkálkodni, hogy egymás nyakára költözzetek, hanem azon hogy külön a szülőktől!

Nincs azzal szerintem probléma ha szülőknél lakik az ember akár még 31 évesen is, amíg egyedül teszi ezt. Mi is úgy költöztünk össze a vőlegényemmel anno, hogy mindketten otthon laktunk, viszont fel sem merült bennünk, hogy odaköltözünk bármelyikünk szüleihez, mert akkor az nem arról szólna, hogy együtt tudunk-e lakni, hanem, hogy a költöző fél, hogy alkalmazkodik a kedves mamához. (a saját szüleinkből indulok ki, anyáink tűz és víz, és emiatt nehezen ment volna az alkalmazkodás a költözőfélnek, mert rövidtávon mindketten tünemények, de hosszútávon... uhh...) Ráadásul szerintem nincs olyan valamit is magára adó nő, aki hagyná, hogy egy idegen nő mossa a szennyesét. Engem a hideg rázna, hogy a vőlegényem anyja mossa a használt bugyijaimat vagy a csipkés holmijaimat, amit a pici fiának veszek fel a hálószobában... Arról nem is beszélve, hogy teljesen más ízlésvilág szerint főzünk. Valamint kedves kérdező a legtöbb nő számára a konyha szent és sérthetetlen, oda más nem vérrokon nő nem teheti be a lábát és egy meny bizony nem vérrokon.

Így én megértem a barátnődet, hogy nem szeretne a szüleid nyakára költözni főleg, hogy még ki sem próbáltátok ti ketten tudnátok-e együttélni. (mert az megint más tészta ha esetleg már régen együtt éltek de valamiért pl felújítás, lakáscsere - eladtad a régit, de az újat még nem sikerült átvenni - miatt odaköltözik az ember ideiglenesen)

Ha meg több milliód van, akkor miért nem veszel saját lakást? Ha nem jön be az együttélés és szétmentek, akkor meg maximum kiadod albérletbe és visszamész a mamához lakni.