Így odaköltözni a páromhoz? (és a szüleihez) Milyen hátrányai lehetnek?

Nagyon meg kell gondolni! Legyen B terved mert azért nem garancia hogy ilyen jófejek maradnak. Nekünk is aranyosak a szülők, jókat mondtak mindig, hogy mikor lesz esküvő, amíg nincs az ember velük összezárva... Távolról mindenki szülő jófej. Lakva ismerszik meg az ember és te mész oda, ráadásul így belelátnak majd az életetekbe, hogy mit csináltok, mit eszel, lesz beleszólás ha nem is közvetlenül. Párod fizet nekik? Mert ez is sokat számít hogy őt eltartják.

Sajnos erősen alkalmazkodnod kell, sok-sok kompromisszum kell és hosszútávon nem feltétlen kibírható, mert köztetek fog vitát generálni.

Anyujának most így lenne egy lánya, anyósom ezen őrült meg amúgy, hogy folyton kommunikációs kényszere volt, persze nem viselte jól hogy én nem vagyok munkanélküli hogy ráérjek és elutasítottam ha nem volt időm. Amióta nem élünk együtt ismét tündériek, nincs gondunk.

Hosszútávra főleg nem érdemes odamenni,pár hónap oké, kibírható ennyi, de valóban vendég leszel és neked lesz kellemetlen, é nem bírtam, nem akartam útban lenni és nem beleszólni mert nem lehet pedig jó lenne máshogy valami. Beleszólásod nem lesz a dolgokba, hisz a háztartás anyukájáé, lehet javaslatot tenni de nincs garancia hogy úgy fogja csinálni!

Egy ismerősömnél ez volt:

A lány költözött a fiú szüleihez. Arra felé ugyanis nem magyon van albérlet, a közös lakásuk meg még nem készült el.

Utólag derült ki hogy anyós pajti számon tartja hogy hány hónapig lakott ott, meg hogy a lány szülei mit adnak bele a kapcsolatba. És ezért cserébe elvár dolgokat, de ezeket ki sem mondja, csak ugy veszi mintha nyilvánvaló lenne. Ez pedig galibákat szül a két család között.

A takarítást illetően a felső szintet ha ti lakjátok, akkor azt takarítsatok is, nehogy szó érje a házat. Meg még a kaja vásárlás, főzés témát mindenképpen meg kell oldabotok. Szerintem az a jobb, minél jobban elkülönültok a szülők dolgaitol es anyagilag a lehető legkevesebbet várni tőlük, mert aki bele akar kötni valamibe, az bele tud.

Ez egy elég nehéz helyzet, hiszen úgymond két generáció él együtt, eltérő gondolkodással, a szülőknek már megvannak a maguk szokásai, a fiatalabbak viszont sajátokat alakítanának ki, ami nem tetszik az idősebbnek.

Nálunk a bátyám lakik még a szüleimnél úgy, hogy ott él vele a felesége és a másfél éves kislányuk is. Anyagi okok miatt van ez az átmeneti állapot. Az én szüleim nagyon aranyosak és sosem volt jellemző rájuk, hogy beleszóljanak a másik életébe, de még így is nagyon nehezen élnek együtt. Sok a veszekedés meg a nézeteltérés a szüleim és a sógornőm között. Nem tartom egészségesnek a dolgot.

mi okozhat gondot?

kb minden.

házimunka, pénz, hangoskodás, főzés, mosás....

Szia!

Én nagyon meggondolnám a helyedben az odaköltözést, mert ahogy a már előttem szólók is mondták, akkor is elég problémás a dolog, ha a szülők jó fejek(, ha nem akkor meg pláne).

A férjem szülei is mindig nagyon rendesek voltak velem, de amikor kényszerből 2 hónapra hozzájuk kellett költöznöm (a férjem városába költöztem, hogy elkezdjük a közös életünket, de a lakásunk még nem volt kész), nem volt egyszerű az együttélés.

Én vendég "státuszban" laktam náluk, nem kellett pénzt beleadnom a háztartásba és házimunkát sem kellett végeznem (természetesen felajánlottam mindezeket, de a szülei nem tartottak igényt rá). Ahogy őket ismerem, ez szerintem akkor is így lett volna, ha hosszabb ideig laktam volna náluk.

Bár röhejesen hangzik, nálunk a legtöbb konfliktus a mosásból volt. A férjem anyukája ugyanis mindent mindennel összemos, mindenhez fehér ruhákhoz való mosószert használ (öblítőt pedig sosem). Aztán az összes ruhát bevágja a szárítógépbe, függetlenül attól, ahogy szabad-e, majd közepes hőmérsékleten kivasalja őket, a nyomott mintával együtt... Mikor erre rájöttem, próbáltam rejtegetni a szennyesemet, hogy akkor mossam ki, amikor nincs otthon, de sajnos így is gyakran meglepett azzal, hogy kivette őket a táskámból és megkínozta őket :D Két hónap alatt kb. 60000 Ft értékben végzett ki ruhadarabokat (egy részük összement a szárítóban, egy másik részükön szétolvadt a rávasalt minta, stb.). Természetesen próbáltam ezt megbeszélni vele, de a válasz annyi volt, hogy ne legyek ilyen finnyás a ruháimra, ha náluk mindenkinek jó így a családban, akkor nekem is jó lesz... Ezek után minden alkalommal meg is köszönhettem, amikor visszakaptam a tiszta ruháimat, amiben mindig volt 1-2, ami tönkrement.

Másik problémakör a főzés volt. Én elég válogatós vagyok, de pont ezért nem is vártam el, hogy tekintettel legyenek erre, amikor főznek. Anyósom ennek ellenére mindig úgy főzőtt, hogy nekem jó legyen, de aztán el is mondta legalább 3szor, hogy azért nem tudott ezt vagy azt főzni, mert én ott vagyok náluk... Mondanom sem kell, hogy baromi jól esett...

Szóval összefoglalva, bár nekem sok dolgom nem volt, mivel anyósom nem hagyta, hogy bármit is csináljak a háztartásban, így is elég gyötrelmes volt alkalmazkodni az ő szabályaihoz.

Ezenkívül, ami még probléma lehet, hogy párod szülei mennyire tartanák tiszteletben, ha egyedül szeretnél lenni. Ebből nálunk ugyan nem volt gond, de nálatok sajnos még lehet, főleg ha anyukája veled szeretne majd szociális életet élni...

És végül az utolsó pont, amin a helyedben elgondolkodnék: hogy nem lesz-e gond neked, ha fel kell adnod, a saját külön teredet, ahol akkor jössz-mész, amikor akarsz és azt hívsz oda, akit akarsz. Mert ha a szüleinél laknál, akkor mondjuk elég gáz hajnali háromkor hazaesni az egyetemi buliból vagy pl. odahívni a barátnőidet/ csoporttársaidat, amikor apukája a szakadt rövidgatyájában szeretne barkácsolni a lakásban...

Úgyhogy, ha én a helyedben lennék, nem költöznék oda, hanem megvárnám, amíg egy külön lakásba össze tudtok költözni.