Előrebocsátom, hogy én is férfi vagyok. 40 alatti férfiak, akik megházasodtak, ti megbántátok vagy sem, hogy megtettétek?

40 év alatti az stimmel, a férfi nem, de remélem nem baj ha mégis írok. :D

Pont nem rég beszélgettem egy 45-46 éves pasival, aki már 25 éve házas, ami tök jól is hangzik, egészen addig, amíg nem mesélt róla többet.. Szóval megjegyzést azt többször tett a házasságra vonatkozóan, hogy épp elég volt egyszer is megházasodni stb stb.

Nos mint kiderült már nem egyszer csalta meg a feleségét és most sem hátrálna meg, ha lehetősége lenne rá. Azt mondta, hogy megunta mindig ugyanazt a nőt. Kell az új, a fiatalabb blabla. Megvannak egymás mellett, mert van egy közös gyerekük, de húú de fenomenális, boldog házasság nem lehet, ha a férj már többször is félredugott és van némi sejtésem, hogy már a feleség is. Csak akkor nem tudom mi értelme az egésznek. Mikor összeházasodik az ember is pontosan tisztában van azzal, hogy mit is jelent ez a jövőre nézve. Hűség, kitartás a másik mellett meg hasonlók.

Azt akarom ebből kihozni, hogy egyre több olyan esetről hallok és tudok, ahol már eltelt 10-20 év és kb csak megszokásból vannak a felek együtt, vagy mert túl bonyolult lenne válni, de azonkívül mindenki félre megy.. Megcsalás, megcsalás hátán. Sajnos, de ez rögtön ott villog a szemem előtt, amikor a házasság, mint téma felmerül. Én egy részről tök elhiszem és megértem, hogy megunják egymást több év, 10-20 év után, és hogy unalmas mindig ugyanazzal a szex stb, de akkor úgy gondolom nem kell megházasodni.

Na persze ezt a szóban forgó férfinak is elmondtam, hogy nekem ez a véleményem és szerintem nagyon gáz a megcsalás, de ő ezt kb természetesnek vette és tudom, hogy nem ő az egyetlen férfi, aki ezt így gondolja. Úgy vannak vele, hogy összeházasodunk, az elején tök jó, szép minden, lesz egy-két közös gyerek, akit nagyon imádunk, utána meg eléldegélünk egymás mellett, szex 0, majd néha-néha kipróbálok valaki újat. Komolyan, ezt hallani és tapasztalni ma már a leginkább. És van, aki ezzel így szépen el is van.

Én még csak 22 vagyok, szóval most mondtam volna, hogy lehet túl maradi és csőlátású vagyok, de azért ilyen fiatalon ez nem jellemző, de én akkor is úgy gondolom, hogy a megcsalás semmilyen körülmények között nem fér bele sem egy házasságba, sem egy kapcsolatba. Aki már eleve így áll hozzá, hogy majd ha ráunok a másikra, akkor keresek valami friss pipit, az rég rossz és annak meg se kéne forduljon a fejében a házasság. De sajnos mégis megházasodnak, aztán jönnek a rosszabbnál rosszabb házasságok, meg a rengeteg válás. Ennek semmi értelme.

Bocsi, ha hosszú lett, de ez kikívánkozott belőlem.

22L

Csak olyan férfiakat ismerek, akik megbánták, 40 felett is, ahogy én is.

Viszont amelyikük félrelépett az azért tette, mert az asszony vagy lekoptatta, vagy csak feküdt, mit egy darab fa, és semmi újat nem volt hajlandó kipróbálni. Pl. szex világosban... Ezt valóban megunja egy egészséges férfi, és félrelép.

Erre azért rákérdezhetnél a férfi ismerősödnél, aki megunta az asszonyt. Amúgy egyet értek veled.

Mit lehet ezen megbánni?!

Nem érzem.

A házasság egy darab papír, el lehet válni, nem kötelező örökké egy xar kapcsolatban élni.

Mit bántak meg?

Hogy tartós kapcsolatban vannak? Hogy gyereket vállalták? Hogy nem dugtak még mindent ami mozog?

32 évesen nösültem, alig vártam hogy gyerekem legyen, nem mindig minden rózsaszín, de jó a házasságunk.

Addig maradunk együtt, amíg mindkettőnknek jó. Mint egy "nem házas" kapcsolatban.

Teszünk érte, hogy jó legyen együtt.

Ha egyszer észrevennénk hogy nem jó, akkor válunk. (De ezt most elképzelni is nehéz).

Nem fogok gélredugni, attól a házasságunk nem lesz jobb, sőt.

Sok pasi eltesped, nekem is panaszkodnak a kolléganők. Aztán meg nem kell csodálkozni, ha tönkremegy minden. Kollégákon ezt látom:

Kifogott halat nem kell etetni. Se udvarlás, se romantika, pedig a nőnek ez kell. Egy idegen muffra képesek időt szánni, hetekig lelkiznek, udvarolnak, hogy egyszer megfektessék. Kérdem én: akkor miért várja, hogy a felesége csettintésre ugorjon?

Mi egymást húzzuk, nem a szeretőt. Neki udvarolok, vele randizok. Tudom, hogy hűséges. ;)

Nekem még se időm, se energiám nem is lenne szeretőre, de nem is vágyom rá.

Pont ott ba.sszátok el, hogy egy házasságra másképp tekintetek, mint egy tartós szeretői viszonyra. Mintha az akkor is örökké kell tartson, ha xar.

Sokakkal beszélgettem erről.

A gond ott kezdődik, hogy az emberek leggyakrabban 30 körül házasodnak (+/- pár év), de csak 40 körül érik el azt az önismereti szintet, hogy tudják: kik is ők valójában és mire is vágynak igazán.

Sokáig én is férjhez akartam menni, de mivel abból a korból már kicsúsztam, úgy döntöttem, a szívem szerint élek inkább, ahelyett, hogy társadalmi elvárásoknak akarnék megfelelni.

Akinek a házasság nem megy, annak az együttélés se fog menni, csak az a nézet, hogy abból könnyebb kilépni.

De ha van gyerek, közös lakáshitel, közös otthon (ahonnan nincs hová menni), pont olyan csapda, mint a házasság.

Egy sima laza kapcsolat lesz megfelelő; összeköltözés és gyerek nélkül. Csak szex, néha egy mozi, és semmi elköteleződés.

Mondjuk 40 felett meg pont az lesz a bajotok, hogy már nem könnyű csajozni, nincs kihez szólni hetekig, és se család se barátok.

Ostoba vagy kérdező.

A 8-as válaszát szívleld meg nagyon, mert minden szava igaz. Ne akarj együtt élni se, maradj a lazánál.