Egy csúnya nő vagy inkább a magány?

Tapasztalatból mondom: Volt hogy olyan magányos voltam hogy úgy döntöttem, lejjebb adom az elvárásaimat. Nem volt jó ötlet. Arra jöttem rá, hogy ha nem szeretjük egymást igazán, ha megalkuszunk a körülményekkel, az a kapcsolatnak, és így magunknak is rosszat tesz.

Viszont ha szeretek valakit, vagyis valóban szerelmes vagyok belé, akkor csak őt kívánom, és megszűnnek az apró hibái is.

Akkor elhatároztam hogy soha többet nem megyek bele olyan kapcsolatba, ami kompromisszum kötésen alapszik.

Amikor szerelmes vagy, nem érzed kompromisszumkötésnek a kinézetének az elfogadását.

Konklúzió: ha csúnyának látod a másikat, akkor tegyél mindkettőtöknek egy szívességet: ne létesíts vele párkapcsolatot.

Megfogadtam hogy olyan nővel nem megyek bele párkapcsolatba, akit csúnyának látok. Mindkettőnk érdekében. Akkor inkább az egyedüllét (ami nem okvetlenül magány). És ez sem okvetlenül szól örökre.