Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Szégyellem. Mi a megoldás?
24éves nő vagyok. A Párom pedig30
1, 5 éve vagyunk együtt és kb. 10honapja együtt is lakunk.
Sajnos egyelőre csak a mi családi házunkban. Ahol a szüleimé az alsó szint a mienk pedig a felső emelet. A konyha viszont közös.
Egyre több a nézeteltérés és mivel a páromnak nem mondják igy én hallgatom hogy:
Nincs alkamazkodás (pedig mi figyelünk de komolyan!)
Már kiéleződött az "enyén.Tied" kérdés.pedig mindketten adunk pénzt a lakhatásért rezsi stb
Már a konyha használat is bajos...és ugy minden.
Ma betelt a pihár mert emiatt összekaptam apámékkal és meghallottam hogy apám mondja anyámnak hogy "azt várom hogy végre ezek is elmenjenek innen és ketten maradhassunk"- ezt szóvá tettem...még nagyobb balhé lett.
Mindezeket elmondtam a páromnak aki amzgy is érzi a feszült légkört és az albérletről beszélgettünk.
Egyikünk sem akarta az albérletet és pont az é szüleim mondták hogy ne..maradjunk itt...de nincs más megoldás.
Viszont mivel olykor miattam összekapunk a párommal-igy Ő kicsit fél és vonakodik a ketrátelepednstől.
Tudom hogy szeretjük egymást de ez a költözés a sok "szülős" baj miatt kényszerhelyzet és énis féek hogy csak kettesben más lesz és félek hogy erre nem állunk készen de külön lakni már nem akarunk.
Én ugyanakkor szégyellem hogy olyan mintha ráakaszkodnék a saját pasimra pont mert az én szüleim menesztenek minket...
Annyira hülyén erzem magam... :(
Én akarom Őt de tudom hogy Ő fél...és picit én is...mert muvan ha erre még nem érett meg a kapcsolatunk.
De innen meg mennünk kell mert egyre több a baj.
Mindig ugy akartam hogy azért költözzünk mert AKARJUK nem mert KÉNYSZER.
olyan koloncnak érzem magam mintha rátelepednek a páromra.
Azt mondja akar engem..de féek hogy megijed és lelép.
Semmit nem akarok eroltetni
Először is a szüleid részéről nem értem mi a gond.Hiszen felezitek velük a számlákat,megvan mindenkinek a külön kis lakrésze,oké,hogy a konyha közös.
Csak ha akarták,hogy ott legyetek nem értem miért hisztériáznak.
Az én szüleim sosem mondanának ilyen,sőt,örülnének ha itt laknák egyszer az élettársammal.Na ez mindegy is.
Ha más választás nincs és nem tudtok közös nevezőre jutni,akkor bizony kénytelenek lesztek elmenni.
Szerintem nagyjából ez minden pár álma,hogy egyedül élhessenek.
Jól meglesztek,ezen nem kell agódni.Mindent beszéljetek meg és talán ez lesz a legjobb mindenkinek.
Én is hülyén érezném magam,ha ezeket kellene naponta elhallgatnom,főleg,hogy a szüleim a barátomat és engem beszélnek ki.Ezért is lenne jobb,ha külön élnétek és akkor senki senkit nem zavarna.
Koszonom
Nos én azért is szégyellem magam mert igy nem azért laknánk kettesben mert igy akarja pl. A párom hanem azért mert rá lett kényszeritve.
Igy meg olyan mintha bele lenne erőszakolva hogy velem kell élnie.
Ez pl. Olyan mintha egy csaj kikönyörgi a gyürüt.a lasi meg eljegyzi.
Tehát azis erőszak nem saját akarat. :(
Várj,várj. Ez miért lenne kényszer?Miből gondolod?
Hiszen akkor neki is nyugodtabb élete lenne és neked is.
Amúgy ha azt vesszük most is együtt éltek..a szülők ott vannak,ez oké,de már majdnem 1 éve össze is költöztetek.Hidd el,jobb lesz mindkettőtöknek külön.
Mint 24 éves nő, akinek a párja szintén 30 éves... Szerintem azért lassan illene elköltöznötök otthonról. Kiváltképp ha ennyire terhére vagytok a szüleidnek.
Ha nem szeretnél összeköltözni a pároddal (bár nem igazán értem mi lenne a különbség aközött, meg a mostani között, hisz most is együtt éltek, csak még a szüleid is ott vannak...), akkor költözzetek el külön-külön és akkor nincs ilyen gond.
Most jött haza a munkábol. Totál idegbeteg.
Határozottan állitja hogy Ő ugyan nem megy albérletbe és nem költi a fizetését idegennek egy putrira.
Sajátra meg persze nem telik.... Patt helyzet.
10honap es megszunik a melohrlye...ettol is fel..
Vagy ezek csak kifogasok de akkor minek mondja h o gy engem akar?
Ha jól értem egy pespektíva nélküli pasi, spórolásbókl hozzátok költözött, és leszarja az ottani szokásokat.
"Nincs alkamazkodás (pedig mi figyelünk de komolyan!)
Már kiéleződött az "enyén.Tied" "
Milyen enyém / tied - épp ennek kellene feloldófni az együttéléssel, szerintem.
Hogy miként lett ő kényszerítve erre, azt nem értem - de kicsit visszamaradottnak tűnik.
ugyan, hova lépne le? De ettől még nem látom azt a nagy boldog közös jövőtöket.
Nos, szerintem meg a szüleidet zavarjátok, és nem kevesebb lesz a konfliktus, hanem egyre több. Ez a lavina már beindult, lehet kicsit fékezni, de megállítani nem. Ha le is ültök megbeszélni, ideig-óráig lesz fellélegzés.
A párod pedig lehet nem megy "putriba", hanem inkább kockáztatja a kapcsolatotokat és mellé még a szüleiddel is. Bájos.
Lehet, hogy fizettek, de útban vagytok. Ergo le kell lépni, ahogy én látom ez nem döntés kérdése, ezt kell lépni. A párod igazi jó ember, hogy hagyja, hogy a szüleid téged idegeljenek ki. 30 évesen...
A szüleid egy élősködőt látnak benne és ez így nem is fog megváltozni, életképtelen, aki nem képes a lányukat felhúzni a padolóról és a saját lábára állítani.
Költözés és kapcsolat, vagy maradás és nuku kapcsolat, ez lesz belőle. Bocsi :(
Elég hosszú ideje együtt éltek ahhoz, hogy rájöjjetek, igen, tudtok együtt élni.
Ha állandóan problémákba ütköztök, az nem jó, viszont ha mindent megtesztek egymásért, akkor nem lesz gond egy önálló háztartást vezetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!