Szeretném véleményeteket kikérni, hogy szerintetek milyen egy jó párkapcsolat anyagi oldala? Ki kezeli a pénzt?

Igen, a korkülönbség a hibás... Nálam csak 11 év volt a korkülönbség, mégis kb gyerekként kezelt, és csomó mindennel úgy volt, hogy neki ehhez több tapasztalata van, ehhez ő jobban ért, úgyhogy ő csinálja. És abban igaza van, hogy neki tényleg több tapasztalata van benne, viszont én nem egy pótapukát akarok, hanem egy párt, akivel egyenlő félként vagyok kezelve.

Ezen úgy próbálhatsz változtatni, hogy kiállsz magadért, felhozod neki a problémát, megmondod hogy amit te keresel pénz, az téged illet, és nem akarsz mindig mindenért pénzt kérni tőle. Ahol közös kassza van, ott minden pénz közös, és egyik félnek sem kell kuncsorogni zsebpénz után. Ha meg nincs közös kassza, akkor meg mindenki úgy gazdálkodik a saját keresetéből ahogy akar a közös költségek kifizetése után. Olyan nincs, hogy az egyik fél lenyúlja az összes keresetet, szóval állj ki magadért. És ha nem tetszik neki akkor elmehet, még csak nem is kell neked kiraknod.

A nagy korkülönbség miatt ez nem csoda. Eleve nem lett volna szabad hagynod, hogy ő kezelje a pénzedet egyedül.

Nem fogom azt tanácsolni, hogy szakíts, mert nem tudok szinte semmit a kapcsolatodról. A te dolgod, hogy jó alaposan megvizsgáld, mit akartok egymástól és hogy megéri-e.

Az anyagiakról: mi úgy csináljuk, hogy van egy közös kasszánk, amibe mindketten mindenhónapban dobunk be pénzt (rugalmas, hogy mennyit). Ezt költjük az alapvető dolgokra, lakás, étel, ruha satöbbi. A többi privát pénz, ki-ki arra költi, amire akarja. De ezt is rugalmasan kezeljük, a nagyobb kiadásokat megbeszéljük, és kisegítjük egymást, ha kell.

Szerintem az a lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a "közös kassza" és a "külön kassza" között.

Hát kérlek ez így elég rossz...

Mi a párommal huszonévesek vagyunk, és nagyon leegyszerűsítettük ezt a dolgot. Miután megkapjuk a fizetésünket, leülünk, összeírjuk egy füzetbe tételszerűen, hogy mik a kiadásaink (pl. albérlet, rezsi, telefon, internet, neki foci, nekem kozmetikus, tisztítószerek, kaja, bérlet stb.) ezeket összeadjuk, kivonjuk a fizetésünkből és ami marad azt elosztjuk két felé és az lesz mindenkinek a saját költőpénze. A kötelező kiadásokat pedig felcímkézett borítékokba tesszük, és bármelyikőnk hozzáfér. A blokkokat eltesszük, hogy lássuk mennyire volt elég az előre kikalkulált havi összeg. Fontos ez pl. a kajánál.

Lehet, hogy ez a módszer gyerekes, de nekünk bevált...plusz senki nem érzi magát kirekesztve, hisz mindegyikőnk hozzáfér mindenhez. A bizalom pedig megvan :)

Szerintem az a fontos, hogy amit egymás közt egy pár megbeszél, az mindkét félnek jó legyen. Ez nálatok nincs meg. A párod csúnyán kihasználja, hogy megbíztál benne, és odaadtad neki a pénzedet. Nem kezel egyenrangú félként, különben nem alázna meg azzal, hogy mindenre kérned kell pénzt.

Ha mérges lett amikor beszélni akartál vele erről, akkor egyszerűen nem partner a kommunikációban, ami nem sok jövőt jósol a kapcsolatnak.

Nálunk megbeszélés alapján én kezelem a pénzt, a férjem kérte ezt tőlem. Egyrészt ha sok pénz van nála, elkölti, másrészt nem szeret számolgatni és pénzzel foglalkozni egyáltalán.

Általában kb egyszerre kapjuk meg a fizetésünket. Minden közös. Az enyém egyenesen megy megtakarításnak, ebből veszünk ki ha váratlanul kell valami nagyobb dologra, de leginkább békén hagyjuk.

A férjem fizetése valamivel több. Ebből élünk. Fizetjük a rezsit, kaját, egyéb szükséges dolgokat. És ebből a pénzből marad 20 ezer ft mozgó megtakarítás. Amit vagy elköltünk szórakozásra, hobbira, extra dolgokra, vagy megy ez is a megtakarításba.

Mi ezt így beszéltük meg, nekem jobban megy a beosztás, a férjemnek meg nincs gondja vele.:) Ja és nem kér pénzt, tudja hol van pl az amiből utazik, amikor kell kivesz belőle. Ennyi.