Szerintetek érdemes ezért szünetelnie/szakítania velem? Részemről gyerekes érvek voltak vagy megérthetőek? [22/n]

Alapból nem volt gond a kapcsolatunkban, szeretjük egymást és közös jövőt tervezünk, de most szünetelünk miattam. Ő azt szeretné, ha több időt töltenék ott, folyamatosan odaköltöznék, jobban otthon érezném magam nála.

Amiért ezt nem szeretném:

Nagy a különbség az életkörülményeink közt. Nem mondom, hogy hű de gazdagon, de nagyon jó körülmények közt élek itthon, én ehhez szoktam és nem szeretném alább adni.

[Otthon élek a szüleimnél, saját kicsi lakrészben, (van nappali, 1 kis szoba + 1 fürdőszoba) és nem szorgalmazzák, hogy költözzek ki, maradhatok, amíg pénzt gyűjtök és tanulok.]

Ő viszont egy közeli kisebb városban lakik egyedül egy tanyaszerű kertes házban, amit örökölt, de nagyon lepukkant körülmények közt. Nem szerettem sosem sokat ott lenni, minden poros és a konyhája is undorító, egy tál ételt nem tudnék ott megfőzni. Kedvem se lenne, ahhoz a lakáshoz nekiállni takarítani.

Nem szeretnék elköltözni a városomból, mert itt tanulok, nincs jogsim, a napi távolsági tömegközlekedés meg macerás és értelmetlennek érzem, ha egyszer van egy jó helyem közel. Arról nem is beszélve, hogy olyan körülmények közt nem tudnék elkészülni, szépítkezni. Valahányszor ott aludtam másnap mindig lerobbant fejjel mentem el, mert egy normális fürdőszoba se nagyon van ott.

Őt sem hozhatom ide, mert nem szeretné se ő, se a szüleim és én se.

Kb. 5 évet voltunk együtt eddig, hosszabb - rövidebb megszakításokkal. Megértem, hogy ezt szorgalmazza, ő 36 elmúlt és már házasságra, gyerekekre vágyik. Én is ezt szeretném egyszer és mindig őt képzeltem el apának, de 22 éves fejjel, fél lábbal a kamaszkorban érzem magam még, mert nem dolgoztam valami sokat, sosem kerestem még annyit, hogy talpra álljak.

Szerintetek érdemes ezért szünetelni/szakítani? Gyerekes érvek vagy jogosak és megérthetőek, átérezhetőek?