27 évesen ciki, ha még egyedülálló vagyok? L

Nem gaz ,en is igy vagyok mint te csak en 27 eves ferfi vagyok.Nemreg ert veget egy 3,5 eves kapcsolatom a lany mar a menyasszonyom volt,kozos jovot terveztunk,mar az eskuvo es a gyerekvallalas is szoba kerult.Sajnos a lany maskepp gondolta vegul a dolgokat.Eleg nehez sajnos talpraallni es ujraepiteni a dolgokat.

De azt mondom az se lett feltetlenul jobb ha mar hazasok vagyunk es van gyerek es ugy megyunk szet...

Most uj part keresek,de nem gorcsosen ,nekem mindig akkor jon ossze mikor nem varom

Szval szerintem ne agyalj ezen,fiatal no vagy,van akinek mar 22 evesen csaladja van akinek ez 30 evesen jon ossze..Nem lehet mindenkinek egyforman.Eljon a te idod is ezen a teren (meg az enyem is)

A generációs különbség annyira egyedi, hogy én nem mernék egyértelmű következtetéseket levonni. Én 31 éves vagyok, apám 63, tehát 32 éves volt, amikor születtem (én vagyok az első gyereke), ő tipikusan az az ember, aki nem nagyon tud mit kezdeni a gyerekekkel, elvan ugyan velük is, csak szóval én gyerekként apámat mindig egy nagyon távoli valakinek éreztem. Most, hogy felnőttem, és ő már nyugdíjas, nekem már egy ideje van munkám, van egy szakmám, mostanában kezd normalizálódni és most jobb a kapcsolatom vele, mint gyerekkoromban volt. Ő amint lehetett, dolgozni kezdett, szegényen nőtt fel, ki akart keveredni belőle, így kiváló szakemberré kupálta ki magát, és egyébként még szakemberből is a lelkes, utánamenő típus, szóval inkább ez, és nem a korkülönbség miatt alakult ki "szakadék".

Anyai nagymamám húszas évei legelején szült, és mindegyik gyerekével kritikus, és ezért mindenki inkább tart vele egy távolságot, pedig kicsi a korkülönbség.

Sok ismerősöd házasodott/jegyezték el karácsonykor, mi?

Lehet, h venned kéne egy férjet az arabférj.com-on?

26/F