Külön szeretnék menni párommal mit tegyek?

Van egy 14 hónapos kisfiam, együtt neveljük a párommal, akivel 4,5 éve vagyunk együtt. Ő dolgozik én Gyesen vagyok és úton van a 2. baba karácsonyra várjuk. Már elég régóta folynak köztünk a viták igazából, de mostanra már tényleg úgy érzem elegem van, nem szeret, nem tisztel, nem érdeklem. Jó néha tényleg borzasztó és kibírhatatlan vagyok meg sok mindent megérdemlek, mert nincs olyan ember akiben hiba ne legyen, viszont néhány dolgot kicsit soknak tartok. 2. babát nem terveztük, védekezés mellett estem teherbe. Úgy volt, hogy abortusz lesz 12. hétre vették volna el, ultrahang képet kaptam róla, szívhangot mutatott direkt a doki, szenvedtem, gyötrődtem miatta, páromat nem nagyon izgatta a dolog. 2 napom volt, hogy befeküdjen a korházba. Anyukám, én és unoka tesóm megkérdeztük a páromat, hogy mit szeretne, vetessük el vagy neveljük fel őt is és hadjuk meg az életét. Azt felelte jólvan egye fene tartsuk meg őt is felneveljük... stb. Belementem azzal a kijelentéssel, hogy később ne hibáztasson semmiért. Meghogy álljon

mellettem, ne úgy mint az első várandóságomnál. Megigérte, hogy így lesz és én hittem neki, mert szeretem. Aztán, ahogy telt az idő mindenért kötekedett velem, hogy én ezt nem csináltam, meg azt nem, mire közöltem, hogy rosszul éreztem magam, erre ő nem beteg vagy, terhes, mondtam tudom jól. Összeszedtem magam, rosszul léteim elĺenére megtettem mindent, amit tudtam és amihez volt erőm, úgy, hogy kisfiammal egyedül voltam segítségem nem volt, mint most sincs, hiszen se etetni, tisztába tenni nem tudja, nem is próbálta soha, mondván a te dolgod én dolgozok. Na és ez sem volt jó neki, hogy én semmit nem csinálok, az összehajtott ruhákat szétdobálta, ha keresett valamilyét, amit ő tett el és nem emlékezett hová, aztán rámfogta, hogy én mindenét eldugom stb. Ha evett egy este alatt tucat számra hagyta nekem a mosatlant, kaja maradékkal bele a csapba, a szennyest széthagyta utána, ha nem találtam valamiét és nem volt kimosva veszekedett velem, hogy lusta vagyok. Megbeszéltem vele, hogy változtasson a dolgokon, mert nem vagyok egy darab rongy, mire megígérte, hogy fog és persze nem így lett. Nem bírtam tovább tűrni kikiabáltam, sírtam magam én is, mire közölte semmi nem lenne ilyen nehéz, ha nem vállaltam volna a nyakunkba egy másik gyereket is. Na itt végem volt. Vitaminokat nem vette meg nekem leszarta, hogy járok orvoshoz volt, hogy lepofozott belelökött az ágyba, mert elzavartam. Vagy a lakásban tett ilyenkor kárt. Senkinek nem beszéltem erről soha. Persze eközben voltak jó időszakok is, olyan is tudott lenni, mint egy szerető család apa.