A diákkori és/vagy plátói szerelmeitek maradtak meg életreszólóan bennetek vagy pedig a beteljesültek közül vmelyik?

Egyszer előfordult, hogy évekkel később megkeresett egy férfi, akivel egyetemi éveimben kölcsönösen bejöttünk egymásnak, de nem tudott beteljesülni a dolog.

Randira hívott, én pedig teljesen bezsongtam, hogy végre be lehet pótolni azt, ami akkor kimaradt... a randi halasztódott, és volt lehetőségem átgondolni... és időközben rájöttem, hogy egyáltalán nem is illünk egymáshoz. Az értékrendem azóta jelentősen megváltozott, és ami akkor vonzó volt, már egyáltalán nem az. Így aztán (szerencsére) nem lett belőle semmi. Valószínűleg nagy csalódás lett volna.

Egy híres énekes kivételével:)(ez persze hogy irreális vágyakozás)nem maradtak meg, szembesültem a változással, ami a személyiségünkkel, a testünkkel, az életkörülményeinkkel történt és már nem vágytam egyikükre sem, szépen elmúlt.

Nekem is volt olyan akiért odavoltam gimiben. Ő menőfiú volt, jó családból, jó körülményekkel, szóba sem jöhettem nála. Hát 20 év múltán keresett meg, válásokkal, rakás gyerekkel a múltjában és csont kopaszon, kössz nem :D

Én hiszek abban hogy az élet valahogy mindig egyenlít.

Ami nem teljesült be, hosszabb időre megmaradt. Ami megvalósult, az kevésbé szép emlék utólag. 1-2 embert leszámítva nem sikerült normális viszonyban elválni.

Nem keresem őket neten, és csak akkor kerülnek szóba, ha más szóba hozza őket. Egy nagyon-nagyon régi plátói szerelmem megláttam a vonaton egyik alkalommal. Akkor azért alaposan meglestem, mennyit változott :))) Kíváncsi voltam, mert nem láttam már tizenakárhány éve :)

19 évesen volt egy fellángolásom, egy darabig együtt voltunk, aztán hatalmasat csalódtam benne és szétmentünk. Majd volt egy másik ilyen fellángolás 23 évesen. Vele barátok voltunk és azok is maradtunk.

Szerelem életemben egyszer 24 évesen volt/ van, azóta is együtt vagyunk házasokként.:) Egyik korábbi esetben sem éreztem még hasonlót sem. Nagyon nagy hatással van rám, és megváltoztatta az egész életemet. Szóval egyértelműen a beteljesült szerelemre szavazok:)

Az exeim közül 1-el futottam össze személyesen még az esküvőnk előtt. Nem éreztem semmit amikor megláttam. Ő jött oda hozzám.

A másik esetben az ex vőlegényem keresett meg a neten keresztül, kb 7-8 évvel a szakítás után, békülni akart, de elküldtem a francba. Szánalmas volt amit előadott.

Más exemmel nem találkoztam újra, és az ismerőseim sem ismerik őket.