Jogos volt a kiborulásom?

Együtt élek a barátommal, mindketten dolgozunk, de én kivettem egy hosszabb szabadságot, mert egy vizsgámra kell tanulnom. Nagyon sok és nehéz ezért elmegy vele a napom java része, szellemileg teljesen lefáraszt.

Sajnos nem nagyon tudtam megoldani, hogy a tanulás mellett még a főzés, mosás, takarítás is a megszokott rendben menjen, ezért elég nagy kupi lett már a végére, mert a párom széthagyja mindenét, a tányérokat amiket evett az asztalon hagyja, a szemetet is otthagyja az asztalon, utcai cipővel rámegy a szőnyegekre, bemegy úgy a szobákba, stb.

Ma elkezdtem takarítani és megkértem, hogy segítsen. Erre ő fel volt háborodva, hogy de hát ő dolgozott. Én meg megmondtam hogy én is dolgozok, nem szórakozásból tanulok, meg ő is itt lakik, akkor vegye ki a részét. Faképnél hagyott hogy jó majd megcsinálja, erre elkezdett Facebookozni, aztán közli hogy beugrik a haverjával a városba, majd jön. Kérdezem, hogy akkor mi lesz a segítséggel? Azt felelte hogy őt nem zavarja a kosz, nincs is rendetlenség. Na erre olyan mérges lettem, hogy amit addig összeporszívóztam, azt ráborítottam a számítógépasztalára, az összes mosatlant amit széthagyott szintén. Azt mondta őt nem zavarja a kosz, úgyhogy én "visszatettem" oda ahol volt.