Milyen tapasztalataitok vannak a "gyors összeköltözéssel"? Akár nektek, akár az ismerőseitek körében?

Alkalmi szexkapcsolatnak indult, de valahogy egymásba szerettünk. Két hónap után úgy alakult anyagilag, hogy vagy összeköltözünk, vagy nagyon messzire kerülünk egymás közeléből, az előbbit választottuk. Kicsit féltem akkoriban, kétségeim is voltak, túl gyorsan történt minden.

Ennek 7 éve, azóta házasok vagyunk és mondhatom, életem legjobb döntése volt.

Egy éven belül az nem gyors... exem kb. 2 hét után költözött hozzám, hiba volt... kimaradt a randizós időszak, az ismerkedés, ami utólag nagyon hiányzott.

Felnőttként már nehéz megoldani a randizgatást, ezért szerintem a megismerkedéstől számított fél-egy éven belül reális az összeköltözés.

1 hónapja ismertem a párom, mikor összeköltöztünk. Ennek másfél éve. Teljes az összhang és boldogság.

Szerintem ez nem attól függ, hogy mennyi idő után költöztök össze. Van, hogy 3-4 évig csak találkozgattok kétnaponta este pár órára, aztán összebútoroztok, jajjdemilyenjó, már alig vártátok, aztán puff, szürke hétköznapok, a másik fáradt, ingerült, ezt nem tudod elviselni, vagy éppen ő az, aki elviselhetetlen, ennyi. Ha viszont összeilletek jellemben és habitusban, kb azok a dolgok zavarnak mindkettőtöket és ugyanazok hagynak hidegen, akkor nagyon konfliktus sincs, ha a kommunikáció működik, megértéssel és szerelemmel fordultok egymáshoz, nem mellesleg a jellemetek is összeillik, akkor ugyanolyan jó és tartós kapcsolatotok lesz, ha 1 nap, vagy 1 év után költöztök össze. Nem ezen múlik.

Sőt, én kifejezetten örülök, hogy hamar összeköltöztünk. Úgy voltam vele, hogy ha nem bírjuk egymást, akkor az mielőbb derüljön ki. Hát, eddig még talán ha kétszer veszekedtünk, az is tartott kemény 5 percig. Én bizakodó vagyok. :)

A legjobb!

Az első barátommal pl. az összeköltözés után rögtön kiderült 1-2 hónap alatt, hogy nem bírjuk elviselni egymást, teljesen más az életvitelünk, nem vagyunk egymáshoz alkalmazkodóképesek.

A férjemmel pedig olyan volt a dolog, mint egy álom, csodás volt minden, együtt rendeztük be a lakást, örültünk már előre minden percének, és mindent meg tudtunk beszélni :)

Az első barátom után annyira csalódtam ebben az együttélősdiben, hogy mással össze sem akartam költözni utána. Nagyon bántott a dolog, mert szerettem, és utáltam az egészet, hogy amúgy ki tudja meddig együtt lettünk volna, ha nem költözünk össze. Buta voltam, és fiatal persze, hogy ezt gondoltam :)))

A férjemmel mégis belementem (persze akkor még csak jártunk...) egy két hónap után...és rájöttem, hogy működik ez, csak a megfelelő ember kell hozzá.

Így utólag azt mondom: TÉNYLEG lakva ismeri meg egymást az ember. Az első barátommal előtte 1 évet voltunk együtt, nem is veszekedtünk szinte soha, együtt élni mégsem tudtunk. Mi lett volna, ha erre csak 5-6 év után jövök rá?? Bele sem akarok gondolni.