Közös pénzügyeiteket hogyan kezelitek? Kezdek kicsit kiakadni. Másoknál ez hogy megy?

Gáz az ilyen szintű filléreskedés és megalázó is. Mondjuk én régimódi vagyok és nem szeretem ha a nő fizet, de ez úgy oldódik meg, hogy egyszerűen meglepiből alkalmanként visszahívnak. De hogy kiszámoljam, hogy az forintra ugyanannyi volt -e ... El nem tudom képzelni, hogy ez hosszútávon működjön, tönkreteszi a kapcsolatot.

Privát véleményem meg, hogy unintelligens és megalázó az ilyen viselkedés.

#8

Szerintem meg a párkapcsolat és a pénz egy totál külön téma és mindenki nyugodtan eldöntheti saját maga, szeretne-e és mennyit osztozkodni a másikkal, és nem úgy van, ha az egyik ad ingyen a másiknak valamit, akkor azt viszonozni KELL... Mondom ezt úgy, hogy én amúgy szívesen megosztom amim van és maximum nagyobb összegeket kérek vissza, de néha még azt sem, ugyanezt viszont nem várom el a másiktól, ha ő inkább másra költené a pénzét.

Csak pénzről van szó, nem valami lényeges dologról, mint pl. időről...

Itt egyrészt az a gond, hogy egy garasoskodó alak a párod, másrészt nem is nagyon van rád tekintettel.

El akar menni veled nyaralni és mikor kiderül, hogy te ezt anyagilag nem bírod, akkor inkább elmegy egyedül?

Én ilyen helyzetben inkább választottam volna a párommal közösen egy olyan helyet, amit mindketten ki tudunk fizetni.

Egyébként nálunk közös kassza van mióta együtt élünk (egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ez értelmes, felnőtt módjára gondolkozó pároknál komolyabb konfliktusforrás legyen), előtte pedig hol egyikünk fizetett, hol a másikunk, hogy fele-fele arányban, vagy aki éppen jobban állt. Ilyen apróságokból, hogy egy ital, vagy egy csoki, soha nem csináltunk ügyet.

Ez nem párkapcsolat... ha ennyire filléreskedik, az nagyon gáz.... Egyébként igen, közösek kéne mindent fizetni.

Bár én azt is nagy bunkóságnak tartom, ha te nem tudod fizetni a nyaralás felét akkor ő meg egyedül megy el.... nálam ez verte volna ki a biztosítékot.

Nálunk úgy volt, hogy amíg együtt jártunk vagy felesben mentek a dolgok, vagy felváltva fizettünk egyszer ő, egyszer én.

Aztán amióta összeköltöztünk és házasok vagyunk, teljesen közös a kassza, és minden kiadást megbeszélünk. Nem is nagyon lenne értelme különcködni mert kb 20 ezerrel keres többet a férjem , mint én. Így az ő fizetéséből élünk, az enyém meg megy megtakarításba, és minden közös.

"csak arra akartam kilyukadni,hogy ha megtehetném,én nem szaroznék drága nyaraláson se,nem lenne kérdés hogy ha megtehetném,fizetném neki,például."

Hidd el, ezzel minden más normális ember így van.

Miért van az, hogy bennem fel sem merült, hogy amit fizettem a barátnőmnek, annak az árát visszakérjem?

Mert amit adok, azt szívesen adom. Ha száz forintba került, akkor százba, ha ötvenezerbe, akkor meg annyiba. Ugyanúgy ha adok neki valamit, azt szívből adom, és amit szívből ad az ember, azt úgy adja, hogy nem kéri vissza.

Meg az milyen dolog már, hogy inkább elmegy nyaralni egyedül, mint hogy magaddal vigyen? Ez már messze nem a pénzről szól, itt bukik ki, hogy mit is érez ő valójában.

#14 te sem érted. Itt nem az a kérdés, hogy közös kasszán vannak-e, megosztják-e a vagyont, hanem az, hogy semmit nem képes adni vagy elfogadni anélkül, hogy annak az értékét elkérné/megadná. Ez nem pénzkérdés, ez alapvető érzelmi és illembeli kérdés. Egyszerűen nem illik elkérni valaminek az árát, ha azt a másiknak adjuk. Érzelmileg sincs minden rendben azzal, aki képtelen valamit adni a "szerelmének".

#15: hiába mész át személyeskedésbe, attól még tök más volt a kérdés, mint amiről elkezdtél hadoválni.