Ilyen helyzetben érdemes küzdeni egy kapcsolatért vagy lépjek tovább?

Annyira szánalmas, hogy a 23 éves 66%-os kollégát lepontozzátok, csajok, mert nem teljesen ért egyet veletek. Végig minden hozzászólása nulla százalékos, holott van némi realitás abban, amit ír.

A kedves kérdezőnek meg annyit mondanék, hogy jó lenne, ha végre megállapodna valahol, ugyanis az előző nagy szerelme meg pont azért nem volt jó, mert túl arrogáns, erőszakos, magabiztos, erős jellem volt. A mostani, ahogy kiveszem a szavaiból, egy kissé tutyimutyi, anyámasszony katonája. Az első hapsidat nem tudtad formálni, utóbbira még van lehetőség, hogy sikerül az elvárásaidnak megfelelően alakítani.

30. Persze, aki úgy érzi, inkább marad egyedül, mint hogy több év után majd együtt éljen a párjával, akkor tegyen így, vagy keressen olyat, aki szintén olyan kapcsolatot szeretne, amiben nem élnek együtt. Én ismerek ennyire függetlenségre vágyó nőket is, férfiakat is.

De ha valaki tényleg együttélést, családot, netán házasságot is szeretne, neki más típusú partner való. Ha két ember nem illik össze ilyen téren, akkor kár egymást nyúzni a végtelenségig.

Semmi realitás nincs abban amit a 23 éves srác ír...

Ne akarja a kérdező hipphopp az egészet? Meg nehéz döntés? Hagyjuk már... Ez még 23 évesen se kéne igaz legyen 4 év után. 4 év után mit neme lehet eldönteni? Az összeköltözést? Ha egy 23 éves felnőtt férfi 4 év után nem érzi, hogy össze akarna költözni a párjával és ez nagyon nehéz döntés akkor ott baj van. Na nem feltétlen a sráccal, mert ő lehet ilyen, de a kapcsolattal egészen biztosan.

Egy 33 éves férfinál pedig már 1 év is épp elég.. Ha nem is még a házassághoz, gyerekhez, de az összeköltözéshez mindenképpen.

Azért a tini és a felnőtt kapcsolatok egészen máshogy működnek.. NEkem is volt 20 alatt rózsaszín ködös, minden szuper kapcsolatom, aztán persze csúfosan véget is ért.

Elég jó emberismerőnek tartom magam, nem árulok zsákbamacskát és ezt a kapcsolatomtól is elvárom.

21 évesen találkoztam az akkor 24 éves párommal. Fél év után már majdnem minden estéjét nálam töltötte, amikor nem, akkor én mentem hozzá. Gondolkoztam, hogy felvessem-e az összeköltözést, de kicsit féltem nehogy elijesszem az előző kapcsolatait látva.

Nos olyan 9 hónap körül ő hozta fel a dolgot, 1-2 hónapra rá össze is költöztünk.

Fiatalok voltunk, nem törvényszerű az összeköltözés, nem mindenki teheti meg. Nekünk szerencsére volt rá lehetőségünk.

Egy 33 éves felnőtt férfi és nő viszont már jobb esetben rendelkezik egy lakással, otthonnal. Ha nem is saját, de albérlet akkor is..és nem a szüleinél lakik.. Ami elég gáz egyébként.

Tehát nem.. amit 23as írt, annak semmi értelme egy 33 éves embernél, de még saját magánál is csak neccesen..

"Egy 33 éves férfinál pedig már 1 év is épp elég"

??? Tehát szerinted egy év együttlét után fejetlenül bele lehetne ugrani egy összeköltözésbe 33 évesen. Van különbség aközött szerinted, hogy valaki 23 avagy 33 évesen nem ugrana bele azonnal az összebútorozásba 1 év (!) után? Mert csak te egy évet említettél 33 éves korra. A kor döntő szerepet játszik szerinted a mielőbbi összeköltözésben?

"NEkem is volt 20 alatt rózsaszín ködös, minden szuper kapcsolatom, aztán persze csúfosan véget is ért."

A mostani is véget érhet, sőt, megvénülve is akadnak olyanok, akik nem bírják tovább és elválnak. De ezt te is tudod, úgyhogy ellentmondásba keveredsz az állításoddal.

"Elég jó emberismerőnek tartom magam"

Emiatt ért véget csúfosan a korábbi kapcsolatod a mindent elsöprő szerelmeddel? :)

"és nem a szüleinél lakik.. Ami elég gáz egyébként."

Luxusvillában vagy farmon is van rá számtalan példa, hogy több generáció él együtt. Valóban ciki. :)

Úgyhogy ennyit a szavahihetőségedről.

"Ti más szemszögből látjátok ezt, mert ti vagytok a nők, ennyi. És persze azért is nehéz döntés, mert a gyerek nem játék, ahogy a házasság sem, az egy életre szól."

Ne haragudj, itt most két nagy butaságot, vagy legalábbis általánosítást írtál.

Elég sok 30-as férfi ismerősöm van és akiknek eddig még nem sikerült, többen vágynak már tartós kapcsolatra, házasságra, családra. Akkor ők most nők? :D Igen, vannak olyanok is, akik tényleg inkább az anyukájukkal szeretnék leélni az életüket, de nem ez az általános.

A házasság pedig vagy egy életre szól, vagy nem. Sokaknak igen, bár sajnos tényleg van, hogy nem sikerül. De társat jó esetben egy életre választunk és így is kellene hozzáállni.

Nálunk is a férjem vetette fel először mind az összeköltözés, mind a házasság gondolatát. Pedig ő sem nő, mégis így gondolkodott. :)

Igen, van különbség egy 23 és egy 33 éves férfi között. Az életnek teljesen más szakaszában vannak, mások az elvárások. Egy 23 éves gyerek még egyetemre jár, esetleg most kezdett dolgozni, bulizik, haverokkal van. Egy 33 éves ember pedig lassan már a családalapításon gondolkozhatna, de minimum komoly kapcsolatot akar, nem egy futó kalandot.

Mert szerinted egy 5 éves gyerek jó emberismerő lehet? 5 évesen nem valószínű, 25 évesen sokkal inkább.. 17 évesen még nem voltam az, ma már igen. Ennek következtében nem is tudnak átverni, tudom kitől mit kaphatok.. Tehát igen..ezért ért véget csúfosan, köszi. :)

Ami pedig a szülőknél lakhatást illeti..nyilván nem a több generációs családformára utaltam.

Mi is együtt éltünk a nagyszüleinkkel egy ikerházban. Ott ők, mi a szomszédban.. Vagy ismerőséknél az alsó szint a nagymamáé, a felső a szülőké..tudom, hogy van ilyen.

Ezek az emberek viszont meglennének egyedül is, tudnának magukról gondoskodni, a kérdésben szereplő ember viszont több mint valószínű, hogy nem.. már ami a leírásból kiderül.

Tehát amilyen módon ő együtt él a szüleivel az gáz. Inkább velük él, mint a párjával akivel már 4 éve együtt vannak?

Szerinted ez normális egy felnőtt 33 éves embertől?