Melyik a rosszabb egy kapcsolatban? Ha valaki szemtől szembe kikiabálja magát a másikkal ami gyakorta megy, ,vagy ha sunyiban folyton kicseszik a másikkal? ( elrakja a dolgait, kidobja a dolgait,hogy fel sem tűnik,stb)

Mindkettő toxikus. Nem kell kiabálni mint az eszeveszett, lehet normálisan is elmondani ami bánt.

Mindkettő.

A kiabálás se jó, de annak legalább van vége. Vagy megbeszélik a problémát és rendezik ami a gond, vagy pedig simán otthagyja a másik fél, ha kezelhetetlenül idióta a kiabáló. Ellenben a sunyiság az sokkal nagyobb probléma, ott többnyire esély sincs megbeszélni, mivel a másik fél vagy nyélből tagadja le és téged hibáztat mindenért, vagy pedig látszólag elfogad mindent hogy igazad van, de másnap és harmadnap újra meg újra megteszi ugyanezt. Egyszerűen én arra jutottam, sunyi emberekkel képtelenség bármit is normálisan megbeszélni, vagy valós kompromisszumra jutni. Csak a hitegetés meg hülyének nézés megy, rengeteg idő és energia landol a kukába, cserébe még folyamatosan idegeskedhetsz is amikor rendre áthágja a megbeszélt dolgokat és ígéreteit. Szerintem hosszútávon a sunyiság a rosszabb.

A kiabálás jobb mert akkor otthagyod és kész. De a legtöbbször ez úgy megy hogy a sunyi belül ideges, akkor kicseszik a másikkal, az kiabál, a sunyi érzi a hatalmát lenyugszik, a másik meg magát hibáztatja. Ja a sunyi is őt hibáztatja, ettől is jobban érzi magát. Persze van olyan is aki enélkül is kiabál, úgy kiabál hogy ő a főnök, az is ugyanolyan rossz mint a sunyi.

Egyértelműen az utóbbi rosszabb. Inkább kiabálja ki, aztán legyen túl rajta, de aki napokig duzzok, meg sunyiskodik, azzal nincs rendben minden.

A másik dolgait kidobni a legaljasabb dolog. Ez már nem párkapcsolati kérdés, hanem büntetőjogi kategória. Aki erre képes, az nem normális. Kiabálni sem szép, de túl lehet lenni rajta, viszont a másik dolgait nem lehet visszaszerezni.