Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, szakítanátok?
Elég különleges helyzetben vagyok a barátnőmmel. Mindketten 35 évesek vagyunk.
Neki ez az első kapcsolata, ahol összeköltözött a párjával. Eddig úgy érezte, hogy nincs senki akiért feladná a függetlenségét, szabadságát. Beszéltem a barátnőivel is, ők is mondták, hogy ez nagy dolog, hogy “betörtem” - pedig nem -, de hogy most legyek vele türelmes, ahogy ők mondták ő most a Maugli, aki a dzsungelből kijött a civilizációba. És persze mi is beszéltünk erről sokat, fél éve együtt is élünk, sokat tanul: pl. eleinte azt érezte, hogy el kell számolnia mindenről és kontrol freak vagyok azért, mert ő random feláll a kanapéról filmezés közben és beül egy kád vízbe. Nem sértődésből, hanem mert megunta a filmet és máshoz volt kedve. Ezt eleinte számonkérésnek vette, de már érti. Meg sok ilyen dolog van. De még mindig, így is vannak ütközési pontok, olyankor pedig egyre gyakrabban mondja, hogy elege van, neki nem való normál párkapcsolat, hiába szeret, ez neki sok. De közben meg (és ez fura a számból), de a kapcsolatunk szinte tökély, tervezünk, szépen élünk, utazunk, szórakozunk, tényleg rohadt jó minden.
Mégis néha félek, hogy bedobja a törölközőt, mert mégha fura is, nem ezt szokta meg, nem biztos, hogy erre van szüksége és csak valami normának akar megfelelni (vagy az anyjának, aki mindig beszólogatott neki, hogy soha senki nem fogja elviselni). Vagy lehet csak azért csinálja, mert tudja, hogy nekem viszont szükségem van arra, hogy így legyünk együtt, együtt lakva, stb.
Szóval a kérdésem introvertált lányokhoz, nőkhöz szól: ha tudod, hogy “normális” életet is élhetsz olyan valakivel, akivel jól megvagy, de gyakran van eleged az ezzel járó kötöttségekből, akkor előbb-utóbb megszoktad, vagy kiléptél? Akár konkrét sztorikat is mesélhettek, érdekelne :)
válasza:"...egyre gyakrabban mondja, hogy elege van, neki nem való normál párkapcsolat, hiába szeret, ez neki sok."
Hamarosan el fog téged hagyni!
Egyébként ez nem azon múlik, hogy valaki intro vagy extro kérdező hanem azon, hogy valaki meg tud-e állapodni.
Most ő vagy nem tud valami/valaki miatt a múltban, elkötelezettségi problémái vannak, vagy tudna ő csak nem melletted fog lehorgonyozni mert nem szeret igazán.
válasza:
válasza: válasza:Őszintén szólva nekem nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak vele vannak bajok hanem veled is. Sőt inkább veled van. Kezdjük azzal, hogy az introvertráltsággal kötöd össze a viselkedését holott semmi köze hozzá.
Másrészt ha nem mehet el a kanapéról kádba akkor tényleg kontrollmániás farok vagy és nem csoda, hogy nem bír veled élni.
Nem kell neki beszámolókat tartania csak azért mert a párod.
Hagyj csináljon már a házban, lakásban amit akar, az én idő jár mindenkinek!
válasza:Tehat kontrolmanias vagyok azert, mert szo nelkul kimegy a szobabol es elvarnek annyit, hogy “nezd csak tovabb, megyek furdom egyet”.
A filmet altalaban o valasztja ki es engem sem erdekelt, neztem volna mast, de miatta neztem. Utana tovabb neztem, mert ha ilyenkor leallitom, vagy mast csinalok es visszajon (ami tok lutri, hogy visszajon-e, mert sose kozli, sose tudom), akkor behisztizik, hogy “na, latom ennyire erdekel a film”. Mindezt ugy, hogy o tavozik szo nelkul. :D oke, fogjon ossze a narcisztikus novedo liga a komment szekcioban.
válasza: válasza: válasza:Én picit magamra ismertem a barátnődben. Nekem is hasonló a történetem (egész életemben én voltam a szingli) és néha az érzéseim és gondolataim is. Ennek ellenére nagyon szeretem a partneremet, a dolgok jól működnek közöttünk minden téren és ő az első, akivel valaha el tudtam képzelni a jövőmet.
A baj nálam az, hogy hozzászoktam a függetlenséghez és mindig is jól éreztem magamat egyedül. Mással lenni pedig ehhez képest irtózatosan nagy munka, folyamatos érzelmi ráfordítás és kompromisszum, amihez néha nincsen erőm. Folyamatosan szem előtt kell tartanom az érdekeit, dolgait, állandó jelleggel aggódnom kell érte és ez tényleg megterhelő.
Nekem ebben az jelentett segítséget, hogy erről szoktunk beszélni és megpróbálom felé kommunikálni a dolgokat (illetve magamban visszafogni a mogorvaságot és egy őszinte feedbackbe formálni). Emellett pedig elkezdtem pszichológushoz járni, mert láthatóan vannak olyan dolgok, amelyekben fejlődhetnék, fejleszthetném önmagamat. Próbálom felfogni azt, hogy ezek az én saját jellememből, múltamból fakadó traumák és sémák. Hogy azzal hogy nyitok mások felé nem veszítem el a függetlenségem, hanem boldogabbá válhatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!