Férjem nem hajlandó részt venni a kutya nevelésében, nem tudom, mit tegyek. Hasonló helyzetet hogyan oldottatok/oldanátok meg?

Van egy kutyánk már kb. 4 éve és a férjem többnyire nem vesz részt aktívan a kutya nevelésében, pedig okos kutya és látom/láttam rajta, hogy képes lenne a kutya sokkal több mindenre, ha közösen és következetesen lenne nevelve, de a férjem sajnos nem hisz ezekben, valamiért elzárkózik tőle. Nem arról van szó, hogy nem beszéltünk már a témáról, de valahogy nem vesz, nem veszi komolyan. Sokat törődik a kutyával, a kutya is szereti őt, gyakran viszi sétálni, de például nem tud rendesen sétálni a kutya (húz, meg hirtelen elránt és ilyenek), pedig én tanítottam és láttam a fejlődést, de mivel a férjem is sétáltatja minden nap, emiatt sosem tudtam elérni a fejlődést, mert ő hagyja, hogy arra menjen a kutya, amerre akar és hogy ráncigálja stb. Ő kb. úgy gondolkodik, hogy miért neki kéne idomulnia az én elképzelésemhez, mikor ő nem úgy gondolja. Képzelhetitek, hogy milyen kellemes volt várandósan sétáltatni így a kutyát, a végén már ráhagytam, hogy vigye csak ő sétálni, ha már így megnevelte. Én próbálkozhatok, de aki tart kutyát, az szerintem jól tudja, hogy az egyik legfontosabb a következetesség és ez nem megy, ha nem működik együtt minden családtag. Az ő családjában mindig így tartották a kutyákat, ahogy ő. Tanítottam a kutyát, hogy csak engedélyre mehessen ki a hátsó ajtón, mert különben el tud menekülni(le kell rakni egy kerítésszerű dolgot, hogy ne mehessen ki a kis udvarból). Sajnos ebben sem volt partner a férjem. Vagyis egy idő után addig rágtam a fülét, hogy egy darabig ő is csinálta, de sajnos egyáltalán nem következetes. A kutya meg okos állat, rögtön rájön ezekre, most már rám is kevésbé hallgat. Például ha kiküldöm a szobából, akkor kimegy. Azonban ha a férjem is ott van a szobában, akkor hozzá szalad, mert tudja, hogy ő nem mindig küldi ki. Pedig megvannak a szobák, ahova nem szabad bemennie, de a férjem nem tud következetes lenni, pedig ezt is direkt megbeszéltem vele előre, hogy hova nem mehet be a kutya. Engedékeny és következetlen. Persze a múltkor is én voltam a hibás, mikor elmenekült a kutya, mert azonnal kifutott a hátsó ajtón, amikor kinyitottam. Mé a férjem volt felháborodva, mikor mondani mertem neki, hogy ez nem lenne, ha sikerült volna következetesen tartani a csak parancsra mehet ki szabályt. 4 év alatt ez már veszett ügy? Volt valaki hasonló szituációban? Hogyan értethetném meg ezt a helyzetet a férjemmel? Vagy inkább a kutya oldaláról lenne érdemes megközelíteni?