Hogy várhatja el valaki,egy kapcsolatban azt,hogy a másik fél,soha ne szóljon semmiért, csak hogy ne legyen veszekedés? Miért jó az,hogy a másikban gyűlik a feszkó, ahelyett,hogy kimondhatná aktuálisan mi nem tetszik?

A mostani kapcsolatom tipikus ilyen eset. A barátom elvárja,hogy semmiért ne szóljak, és így is szoktam az utóbbi időben tenni. Csak, ilyenkor aztán utána olyan világraszóló veszekedés van,amikor elpattan a cérna,hogy ihajj. De még ilyenkor is azt mondja,hogy ne veszekedjek..Kérdezem én,van olyan ember a világon,aki egy idő után békésen tudja elintézni a dolgokat? (főleg,ha már többször szólt érte finoman,vagy megkérte a másikat, hogy csinálja/ne csinálja a dolgokat?/ Hogyan gondolja az ilyen férfi egyáltalán a párkapcsolatot? Vita,veszekedés bármelyik családban előfordul..