Miért lett ennyire divat az énidő?

"Sokszor ez felül ír minden mást náluk és nem érdekli őket semmi."

Ha tényleg így van ott valami nagy gubanc van a kapcsolaton belül.

Mert alapszükséglet.

Én olyan ember vagyok aki sokak szerint “túl tapadós”, imádok a párommal lenni, de nekem is kell némi idő nélküle, amikor csak magammal foglalkozhatok.

Mindig "divat" volt. Most azért fektetünk rá nagyobb hangsúlyt, mert az okostelefonokkal, a 24 órás híroldalakkal folyamatosan stresszben vagyunk tartva.

Azelőtt nem várta el mindenki, hogy ha akármikor dob neked egy üzenetet, akkor azonnal reagálj, vagy ha nem, legyen valami baromi jó magyarázatod rá, mert ott a telefon a kezedben, látod, ha ír a másik, állandóan egymás online szájában kell lennünk.

36 vagyok. Mikor suliba jártam, vittem a CD lejátszóm, később az mp3 lejátszómat, amire én gyűjtöttem össze a dalokat, nem egy app, tehát már az is énidő volt, és azt hallgattam. Énidő. Ha nem vittem se könyvet, se zenét, bámultam ki az ablakon, néztem a suhanó tájat. Ma ez kb meditációnak számít, de nem azért, mert divat, hanem mert a folyamatos online jelenlét lett az általános, a "fura" pedig az, ha kikapcsolsz.

Eldöntöttem, hogy lesz heti 1 nap, amikor offline leszek. Régi filmeket nézek, vagy zenét hallgatok, max. annyi netet engedek, hogy a sapkakötő videomba belelessek, mert még csak a sál megy. Ha valamit meg akarok tudni, másnap megguglizom, nem kell azonnal minden info. Persze az első dolog az volt, hogy körbe kellett üzennem, nem azért vagyok nem elérhető, mert meghaltam, hanem csak elvagyok.