Együttélés gyerekkel , új helyzetben?

De pótmamát keres. Honnan tudott hogy mt oldott meg előtted? Itt voltál?

Majd pár hónap múlva meg jössz ide sírni, hogy ingyen bébiszitter vagy és nyalnod kell a gyereket aki tiszteletlen veled mert nem vagy anyja és mindenre az a pasikád válasza, hogy nem érted mert nincs gyereked.

Így éltek, de nem volt megoldva semmi, ezért kellesz te.

Ezt te is tudod, benned a kétely, mert akkor nem írnál ki naponta 3 kérdést erről.

De veled könnyebb lesz, mert most már ezeket is te fogod csinálni meg a gyerek hiszijei is a te nyakadba szakadnak, aztán rajtad fogja elverni a port, amiért nem tudsz benni a gyerekkel.

Nem te vagy az első akinek beletörött ebbe a bicskája.

Ezt majd leírom a mai 3-4 kérdésed alá, mert ez tegnapi.

Eddig csinálta, mert nem volt nő az életében, aki megcsinálhatta helyette.

Most szép fokozatosan a te nyakadba fog csúszni majdnem minden.

Sajnos jól jósolják itt többen. Én özvegy férfihoz mentem feleségül, egyedül nevelte a gyerekét akkor már 6 éve. Ahányszor mentem (amikor már jártunk), csak hétvégeken, mindig rend volt, tisztaság, eleinte ő főzött, ahogy máskor is, hétköznap is. Aztán szépen rám lett tolva az egész. Lányával a "nyűgös" dolgok (vegyük meg élete első melltartóját, kísérjem el kozmetikushoz, stb.) Mindezt amúgy szívesen megtettem volna (magamban én is mindig lánygyerekre vágytam), de ő valahogy egy örök elégedetlen, állandóan búvalbélelt tini volt, nem tudtam hozzá utat találni. A csúcs az volt, hogy nyolcadik félévben jött a szaktanári értesítő, hogy bukásra áll fizikából (az elégteleneket "természetesen" nem írta be az ellenőrzőbe, így nem tudtuk). Akkor a férjem azt mondta, hogy de hát ő úgy gondolta, hogy én tartom kézben a dolgot, járok fogadóórára és ilyenek. Na meg tanulok vele. Hát a nagy szart, ő a mérnök, én a közgazdász, fizikát én tanuljak vele? Úgy, hogy nem is jelzi, hogy gond van?

Kérdező, gondold meg, én két év után elváltam, beletört a bicskám.