Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ilyen helyzetben?
Együtt élek a párommal és a családjával. Mindenki nagyon kedves és szeretnek is (már amennyire), de én úgy érzem, hogy nem nekem való ez a közeg és néha szolgának vagyok használva. (Értsétek: ha valamit nem én csinálok akkor fel vannak háborodva.) Gyerek még nincs, ezt azért fontos szempontnak tartom. Úgy érzem hogy kötődök hozzájuk, de mégsem akarom ezt a helyzetet és megértést sem kapok.
Ti mit tennétek?
23/L
válasza: válasza: válasza:A helyedben jelezném a párom felé, hogy ez a helyzet számomra nem megfelelő és változtatni szeretnél rajta. Ha hiteles akarsz lenni, elmondod részletesen mivel nem értesz egyet és hogy lehetne megoldani. Vagyis nem a nyakába zúdítod a problémáidat hanem megoldást is próbálsz találni amit vagy elfogad vagy megoldja másképpen.
Ha a beszélgetés után semmi nem változik, nem fogadja meg a tanácsaidat, akkor veszed a sátorfádat és csendben tovább állsz!!!
45F
Próbáltam finoman elmondani, de senki sem értette meg. Lehet azért mert még tanulok és nem viszek pénzt a családba. Egyértelmű, hogy segítek de már soknak érzem, de nem értik meg hogy miért.
Én meg nem tudom eldönteni, hogy a vitától félek vagy hogy sérülhetnék... Nem tudom mi tart vissza, hogy lépjek az ügyben komolyabban. Sajnos a párommal nem tudunk költözni még és ő is benne van nyakig a dologban.
válasza:
válasza:Nekem voot hasonlo.azt akarták hogy a parommal es anyujával éljek édes harmasban es oda szüljek
Mondtam hogy kioróbálok egy hetet.
Azalatt az anyja végig engem ugrálratott, cseléd lettem es csak akkor moshattam ruháimat ha ő megengedi, a párom mindenben az anyjának adott igazat, a főztömet együtt vállvetve lehordták, aztán azon voltak higy majd hozzájuk adjam a fizetésem es a csokot is meg stb.
Ki akartak zsigerelni es nem túlzok egyik sem értette azt, hogy nekem mi a bajom! Es egyik sem akarta hogy kükön éljek a párommal.
válasza:Soha nem költöznék "anyósékhoz, apósékhoz". Ugyanis te az ő házukban mindig csak vendégként, vagy rosszabb esetben kívülállóként fogsz funkcionálni.
Még akkor is ha látszólag befogadtak, akkor sem vagy "vér szerinti" odaszületett családtag. A lakás/ház mindig az övéké marad, neked ott szavad nem lesz. Ha erőlködnél, akkor meg tiszteletlen vagy velük, amit ugye egy intelligens ember nem engedhet meg magának. A párod meg két tűz közé kerül, hogy kinek adjon igazat, a szüleinek vagy neked.
Ez a helyzet senkinek sem jó. Akinek van egy kis esze az elköltözik. Két fizetésből könnyebb albérletet fizetni, mint egyből.
Ha lelkileg, pszichésen kikészítene ez a helyzet, akkor inkább visszamennék én is a szüleimhez, mint hogy "anyóséknak" ugráljak. Nem ér annyit az egész, hogy a végén nyugtatókat kelljen szedni, vagy pszichológushoz kelljen fordulni. A lelki békém mindennél többet ér.
válasza: válasza:Mondjuk iskolàs vagy kereseted nincs az eltartàsod öket terheli te pedig ezért segítesz. Ez nem szolgasàg.
Ök is segítenek neked azzal, hogy ott laksz, fürdesz, eszel stb...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!