Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
El kellene hagynom a családomat?
Sziasztok egy 26 éves apa kér tanácsot vagy valami hasonlót most. A párommal 5 éve vágyunk együtt, 2 éve együtt élünk és van egy 1 éves kisfiúnk. Eleinte nagyon boldogok voltunk meg minden, de jött a picúr és a párom teljesen megbolondult ha szabad így fogalmazni...
Az első pár hónapban különösebb gond nem volt, nagyon örültünk a kicsinek, viszont amikor betöltötte a 7-8. hónapot a párom teljesen kikelt magából. Eddig is eléggé türelmetlen és úgymond "érdekes" személyiségnek ismertem, de ezt sosem gondoltam volna. Ha a kicsi elsírja magát, rögtön az a kérdése, hogy: "De megint mi a bajod?", "De most mit akarsz?", "Hiába sírsz nem értem mit szeretnél.". Engem ez k.rvára idegesít, mert én nagyon gyerekpárti és családcentrikus vagyok. Ha alszik a kicsi akkor az a baja hogy miért alszik ilyen sokáig, ha nem alszik a kicsi akkor meg az a baj, hogy miért nem. Ha altatni kell, akkor mintha atombomba robbanna a lakásban...felveszi a kicsit és mint egy idegbeteg elkezd vele jobbra balra "mozogni" szinte rángatja a kezében a kicsit, mint aki teljesen megbolondult...persze ha a kicsi közben akkor rögtön kiabál, hogy: "De mivan máár?". Nem tudom mire vélni ezt. Ha én altatom a kicsit vagy etetem vagy játszunk kettesben valamit, bármit csinálok soha nem sír, de az anyjánál folyamatosan. Úgy kezeli az 1 éves babát, mintha legalább 5 éves lenne már és beszélnie kellene és mindent megértenie első szóra. Háromszor is előfordult, hogy annyira felhúztam magam, hogy azt mondtam neki, hogy engem nem érdekel már az egész, örökbe adjuk a kicsit olyan nőnek aki szeretne egy gyermeket de sajnos nem lehet neki és téged a k.rva életben többé látni se akarlak, mehetsz aztán élheted a kis életedet szingli nőként. Ő egyébként 25 éves ez lemaradt. Fogalmam sincs mit csináljak... próbáltam szépen segíteni, próbáltam csúnyán...semmi hatása. Kétszer is kijelentette, hogy ő nem akart anya lenni és hogy neki elege van és hogy ez meg az. Valakinek hasonló dolog?
válasza: válasza:Egyedül neveltem 1.5 éves korától a gyerekem kérdező. Szüleim nem voltak, a nővérem messze, szaros nővéri fizetésből. És nem nyígtam, hanem csináltam.
#4
Kedves feminista hölgyek. :))
Szerintem jobb ha tisztázzuk...az hogy egyedül neveljem a kicsit NEM opció és nem egyeztethető a világnézetemmel. Ennek tudatában kommenteljen bárki is tovább.
válasza:De az összeegyeztethető a világnézeteddel, hogy elhagyd őket, és az általad is "anyának nem való" feleséged egyedül nevelje a kicsit tovább? Az szép. És még te mondod magad gyerekközpontú és családcentrikus embernek. Baromira büszke lehetsz magadra.
Amúgy senki sem mondta, hogy a férfi tehet mindenről, ahogy írtad, tanácsokat próbáltunk adni. Csak neked egyik se tetszik. Arra pl semmit sem írtál, hogy a gyereket intézménybe adjátok. Ha nem az anyjával van 0/24, hanem a feleséged is dolgozik mellette, akkor azt a pár órát, amíg te hazaérsz, csak kibírják kettesben, és talán nem is lesz egyikük sem annyira idegbeteg. De mindegy is, te csak a feleséged akarod lejáratni itt, nem is segítséget kérsz. Itt igazából csak a gyereket sajnálom, ő semmiről sem tehet, és az egyedüli biztos pontnak hitt dolog a világban, a szülei, nem akarják őt. Ez végtelenül szomorú.
válasza:Te választottad, és az előzmények ismeretében csináltad fel. Ott volt az intő jel, mint türelmetlenség. Egy gyerekhez viszont végtelen türelem kell, ami még a legtürelmesebbeket is alaposan próbára teszi. Miből gondoltad, hogy majd bírja a gyereket? Nem a szavait kell nézni, hanem a viselkedését!!!!! Szóval, ez lesz, ha ész nélkül csináltok gyereket.
Ideje a nyafogást félretenni és saját magad helyett a gyerekedért tenni. És az nem minősül annak, hogy lepasszolod idegeneknej, hogy tegyenek vele amit akarnak, mert te egyedül életképtelen vagy.
válasza:#13
A szülés utáni depresszió nem választható, és de, az is tud tőle szenvedni, aki hosszú évekig küzd, hogy gyereke lehessen. Olvass utána!
Senki se mondta, hogy dolgozz és gyereket nevelj egyszerre, holott ahol én élek, Németországban, egy éves gyerek mellett már az anyukák IS dolgoznak. Viszont: te mêg mindig nem válaszoltál arra, hogy miért is lesz jó a gyerekeknek, ha elhagyod, és kettesben marad egy ilyen anyával?
Tudod, ezt az anyát nem a gyerek választotta, hanem TE. Te akartál ezzel a nővel szexelni, te csináltad fel, és elfogadom, hogy mikor becsúszott a baba, te vetted magad, hogy tartsátok meg. Ellenkező esetben egy olyan nőnek most nem lenne gyereke, aki nem is akarta. Ez egyébként hogy jött össze? Fel se merült az abortusz? Vagy hogy szülés után adja örökbe?
Egyébként valóban jobb lenne neki egy normális családban, mert te ugyanúgy nem vagy alkalmas apának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!