Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire ártalmas a kapcsolatra nézve a sok segítség?
Mennyire gátolja ez a másik megismerését?
Támogató a családom, lehet ez baj? - A klasszikus értelemben nem lógnak a nyakunkon és állítanak be kéretlenül.
Ha ők pl boltba vannak rákérdeznek kell e valami, ha hoznak nem engedik kifizetni vagy csak unszolás árán.
A lakást csak használnunk kell.
Viszont mivel nincsenek meg azok a " gondok" mint akinek ügyet kell intézni, főzni kell stb amik alapján sok dolog kiderülne a másikról hisz ezek nálunk nincsenek..
A segítség sosem egyoldalú. A leírásod alapján csak te vagy az aki fogadja a segítséget, de fel sem merül benned, hogy a másik feleknek egyáltalán bármire is szükségük volna.
Nőj fel. Nem egészséges családosként gyereket játszani, és gyermekként viselkedni-soha, még ha a legkényelmesebb dolgok is származnak belőle neked, és még ha a másik fél önzetlen módón is teszi.
Soha nem volt ebből gond, mondjuk kaját csak ritkán hozott anyukám, a mindennapokban nem volt folyton ott, a rezsit is fizettük, de akármiben kell segítség, bármikor segít, apukám is. De nem ilyen arcba belemászósak.
Exemnél meg ő volt az, aki bármikor segített az anyjának, mert náluk meg olyan volt a helyzet, anyuka rászorult. Szerintem normális, hogy családon belül aki tud, az segít, amíg nem kéretlen a dolog.
Lassan 10 éve vagytok együtt. Nem ezen múlik, hogy megismeritek-e egymást, hanem azon, hogy mennyire őszintén tudtok egymásnak megnyílni. Erre te nem vagy képes.
A szüleid meg igenis mindenbe beleszólnak. Még épp, hogy odaköltözött a csajod, anyád elkezdett ellene uszítani, hogy "neki van egy sejtése". Illetve a szemébe vágta, hogy ő csak egy megtűrt személy.
Ez itt a gond a családoddal, nem az, hogy anyád vásárol.
Aki egyébként szintén nem ismer téged, mert neki se nyílsz meg. Nem tud rólad/rólatok semmit. Úgy szól bele a kapcsolatba, hogy nincs is tisztában azzal, hogy mi a probléma.
Sajnos megnyílni sosem tudtam nekik mert gyerekként bár mindig mondták hogy ha baj van forduljak hozzájuk.
Amikor az érzéseimről próbáltam mesélni, nem igazán figyeltek rá , nem voltak empatikusak, sokszor mikor kérdeztem ugy kellett felemelnem a hangom hogy agyban is ott legyenek. Vagy kis idő múlva nem is emlékeztek rá.
Így inkább magamban tartom most is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!