Lehet szakító ok valakik között a sok sok apró különbözőség? És az ezek miatt történő âllandó veszekedés?

A vece-uloke le nem hajtasa miatti basztatas is. Pl ha a ferfinek ugy jo a vece-uloke, mi alapjan legyen o, aki fel- es le- is hajtja.

Barmi lehet szakitook. A masik toleralni nem tudasa jelen esetben.

Nem értem, ilyen esetben hogy juttok el a szakításig...

Most a wc ülőkétől tekintsünk el.

De ápolatlanság, ígénytelenség, lyukas ruha...szakítani sem lenne kivel, mert össze sem jönnék egy ilyennel.

Imádom ezt a folyamatos szenvedő szerkezet használatot, meg a személytelenben íródott felsorolásokat :)

Egyébként technikailag bármi lehet szakítóok bármelyik félnél, de alapvetően az ilyen kisebb dolgokat meg szokták tudni beszélni az emberek, jobb esetben. Ha viszont nálatok ennyire szándék sincs az egyik félnél a változásra, vagy ennyire eltérek hozzáállásban (pl rend vs rendetlenség), az hosszútávon csak olyan elégedetlenségeket fog szülni, hogy valószínű még a mostaninál is kiégettebb állapotok jönnének létre. Én a helyedben egy utolsó komoly nagy megbeszélést még megpróbálnék, ha ott sincs utána eredmény, akkor lépnék.

Igen, a rendszeres veszekedés bőven elég ahhoz, hogy az ember ne kívánja folytatni a kapcsolatot. (Egyébként maga a "szakítóok" kifejezés is félrevezető, ugyanis a szakításhoz nem kell különösebb ok, mindenkinek joga van eldönteni, hogy akar-e kapcsolatban lenni a másikkal, és technikailag az is elegendő ok, hogy egyszerűen nem akarja folytatni. De befejeztem az etimológiai kötözködést.)

A rendszeres veszekedés NAGYON meg tudja keseríteni az ember mindennapjait. Tudom, mert volt ilyen kapcsolatom. Mindig volt ok a veszekedésre, abból is hatalmas veszekedés lett, amiért egyszer akkor mertem hívni, amikor épp játszott, vagy azért, mert egy 12 órás munkanap után nem tudtam vele végigtelefonálni az éjszakát, de még azért is összeveszett, mert azt mondtam, hogy nagyon szép. Egy idő után már azon kaptam magam, hogy ez a kapcsolat szinte már csak feszültséget okoz, és nem boldogságot. Holott az lenne a cél, hogy jól érezzük magunkat egymás mellett, és hogy egymás társai legyünk. És míg egy normális kapcsolatban boldogan várják, hogy találkozzanak, vagy akár csak azt, hogy telefonon, vagy akárhol beszélgessenek, én már azon a szinten voltam, hogy egyszerűen nem kívántam vele sem találkozni, sem beszélni, mert mindig feszült voltam, hogy vajon aznap mibe fog belekötni? Lehet, hogy csúnya dolog ezt mondani, de nagy megkönnyebbülés volt a szakítás. A szomorú csak az, hogy tényleg olyan apróságokon veszekedett mindig, amik nem is kellene, hogy problémát okozzanak, vagy ha mégis, pár perc alatt elintézhető a nézeteltérés, már ha a másik fél is minimálisan nyitott a megoldásra.

"Pl WC ülőke soha le nem hajtása"

Na, ez a kedvencem. ;-) Ebből mindenki képes akkora problémát csinálni, mintha a világ legnagyobb problémája lenne. Most nem azért, de mindkét félnek ugyanakkora erőfeszítés a kívánalmának megfelelően beállítani az ülőkét. Tipikusan az a probléma, ami azért probléma, mert az ember akarja, hogy ez probléma legyen. Azt még megértem, ha abból van konfliktus, hogy mondjuk az egyik fél egy fél focicsapatnyi gyereket szeretne, a másik meg hallani sem akar gyerekről. Vagy ha arról van szó, hogy az egyikük egy alfüldi tanyán akarja leélni az életét, a másik meg New York belvárosába akar menni, és mindketten undorodnak a másik által vágyott életstílustól. De még az eltérő szórakozási formákra is azt mondom, hogy elég ok arra, hogy ne érezzék komfortosan magukat. De most a vécéülőkéből kulcskérdést csinálni tényleg az a kategória, amikor az ember keresi, hogy mibe tudna belekötni. Ez mindkét fél részéről éretlenség.

"lyukas ruha viselése"

Jó, hát kinek hogy. Én azt mondom, hogy otthonra miért ne férne bele? Oké, mondjuk ha épp egy nyilvános előadást tart, és ott jelenik meg szakadt cuccban, az tényleg gáz. De személy szerint irtózok az olyan kapcsolatoktól, ahol még otthon sem lehet kényelmesen az ember, és otthon is úgy kell viselkedni, mintha épp divatbemutatón volnál. De ez is olyan dolog, ami a két félen múlik. Van, akit zavar, van, akit nem. A probléma csak akkor van, amikor a két fél ellentétes álláspontot képvisel.

"ápolatlansàg"

Ez már jóval jogosabb érv. Bár az megint csak nem egyértelmű, hogy ki mit ért ezalatt. Csak mert én találkoztam már olyannal, aki azt is igénytelenségnek titulálta, ha a nőn nem volt fél kiló vakolat, műköröm, műszempilla, stb. Hát... nekem mondjuk más elképzeléseim vannak az igényességről, és igénytelenségről. De ez megint csak olyan téma, hogy egyéni hozzáállás, és megbeszélés kérdése. Mondjuk ha kéthetente egyszer fürdik, afelől szerintem nincs kétség, hogy igénytelenség, de jobb esetben ez megbeszélhető. Ha meg nem lehet kompromisszumra jutni, akkor ez is olyan probléma, amit nem kötelező benyelni.

"lustaság"

Erre is igaz, hogy hozzááláls kérdése. (Na meg, hogy mit értünk ezalatt?) Mert nem mindegy, hogy valaki egyszerűen csak szeret sokat pihenni, vagy hogy a koszos tányért sem képes még a mosogatóig sem kivinni.

"kifogások az elvégzendö munkák miatt?"

Igen, ebből lehetnek problémák. Bár ez is olyan dolog, hogy kis rugalmassággal, és konstruktív hozzáállással sok mindent át lehet hidalni.

Én összességében azt látom, hogy egymás tökéletes ellentétei vagytok. És bár a mondás úgy tartja, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de még ha így is van, így nem lehet egy működőképes kapcsolatot fenntartani. A "sok apró különbözőség" helyett jelen esetben azt mondanám, hogy teljesen ellentétes személyiségek vagytok. Nem hiszem, hogy ebből lehetne olyan kapcsolatot varázsolni, ahol mindkettőtök jól érzi magát.

"Randin teljesen más forma hozása, összeköltözés utân szomorú valósàg."

Azt azért nem hiszem, hogy a randi, és az összeköltözés között (feltéve, hogy nem rögzön az első randi után bútoroztatok össze) ezekből semmi nem volt érezhető, de ettől függetlenül nem véletlenül mondják, hogy lakva ismerszik meg az ember. Rengeteg olyan dolog van, ami csak akkor derül ki, ha együtt éltek. Egész egyszerűen azért, mert ameddig simán csak jártok, addig nem adódik olyan helyzet, amikor az a probléma előjönne.

Másrészt meg: én ezért utálom a hagyományos értelemben vett randikat. Ezek arról szólnak, hogy színészkedjünk, és hazudjunk. Találkozzunk olyan helyen, ahová egyébként nem valószínű, hogy gyakran mennénk, tervezzük meg gondosan az egész este minden pillanatát, öltözzünk ki úgy, ahogy egyébként otthon soha nem fogjuk látni egymást, és építsünk fel magunkról egy olyan képet, ami rohadt messze áll a valóságtól, aztán majd jön a meglepődés, amikor kiderül, hogy milyenek is vagyunk valójában, amikor csak egy sima, átlagos nap van, és magunkat adjuk. Akkor inkább találkozzunk sokkal spontánabb módon, úgy, ahogy egyébként is látnánk egymást. És természetesen adjuk magunkat.

WC ülőkénél nem tökmindegy úgy őszintén? Mi pl a tetőt is lehajtjuk, mert így komfortos.

A többihez nincs hozzáfűzni valóm, nem hiszem el, hogy nem láttad, milyen igénytelen.