Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lendülhetnék túl ezen?
A párommal lassan tíz éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk. Két éve hoztunk egy döntést, hogy elhagyjuk a várost, ahol éltünk és megkeressük álmaink házát. (Ott nem tudtunk volna venni a magas árak miatt, illetve úgy éreztük, nem okozna gondot eljönni onnan.) Idén nyár végén meg is találtuk azt a házat, amiről álmodoztunk és megvettük, beköltöztünk. A régi várostól 200 km-re vagyunk egy kis 3000 fős településen. Attól a perctől kezdve, hogy a városban eladtuk a lakást és eljöttünk onnan, illetve beköltöztünk ide, iszonyúan elkezdett hiányozni a környék, a munkahelyünk és úgy általában az ottani életünk. A furcsa az, hogy én még csak nem is oda születtem, csupán 2,5 évig éltem ott, mikor odaköltöztem a páromhoz. A párom nagyon jól érzi itt magát, én sajnos nem, minden reggel úgy ébredek, hogy hiányzik a régi életünk. Beszéltem már vele erről és próbál is lelkileg támogatni, motiválni, de nem érzem, hogy javulna a kedvem. Sosem gondoltam, hogy ilyen érzések fognak belőlem előjönni. Mostanra már őrült lelkifurdalásom van, mert látja rajtam, hogy nem vagyok jól, bármennyire is próbálom palástolni és emiatt már a párom is kezd szorongani, illetve nem érti, mi a baj, hiszen végre megvan az álomház (aminek egyébként nagyon örülök). Abban teljes mértékben igaza van, hogy a bennem dúló érzéseket csak én tudom rendbe tenni magamban, de nem tudom, hogyan tegyem. Próbálok folyton a jóra fókuszálni, mindenben a pozitívat látni, de nagyon nehéz.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Megszokta az új életet? Ha igen, mennyi ideig tartott?
válasza:"végre megvan az álomház (aminek egyébként nagyon örülök)"
Adj időt magadnak, hogy megszokd a helyet. Örülj annak a jónak, ami miatt ide jöttetek.
válasza:Igen, nekem is ez az egyik nehézség, hogy én világ életemben Budapesten éltem, aztán a páromnál is egy nagyvárosban és nagyon nehéz megszokni, hogy mindenért buszra kell ülni vagy megvárni a párom, hogy hazajöjjön munkából autóval. Nem a plázák hiányoznak, azokat sosem szerettem, de annak ellenére, hogy itt is van három kisbolt, ez tényleg hiányzik a városból. Azelőtt úgy éltem, hogy napközben kitaláltam munkában, hogy mit főzök este és munka után bevásároltam hozzá. Itt legalább előre egy hétre meg kell tervezni, mert nem úgy van, hogy beugrok a Lidlbe vagy a Pennybe 😀 Mondjuk, ezt a részét még meg is tudnám szokni, csak ne törnének fel folyton az emlékek.
De remélem, idővel ez változni fog tényleg és csak türelmesebbnek kell lennem. Köszönöm a válaszotokat!
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem kellett a barátokat/családot elhagynunk, ugyanis ők nem ott éltek. Most ugyanolyan távolságra vannak, mint az előző városban, tehát a két lakhelyünk között. Azért szerettünk volna kertesházban élni, mert a panellakásból ki akartunk szakadni egy nyugodtabb környezetbe és nagyon vágytunk kertre. Volt egy fix keretünk, amiből gazdálkodhattunk, viszont ez arra nem volt elég, hogy egy ilyen állapotú házat ott a környéken megvegyünk. Itt egy majdnem újépítésű házunk van egy nagyon jó környéken, ott a 60 éves, felújítandó vályogházakat adják ennyiért. Amibe azért sem mertünk volna belevágni, mert a környezetünkben láttuk, hogy ezekbe a felújításokba mennyire tönkrementek az emberek lelkileg/anyagilag.
Szórakozni az előző városban sem jártunk sehova, max. moziba, de az itt is van, csak autóba kell ülnünk érte és átmenni a közeli városba. Ami leginkább hiányzik, az a rengeteg túraútvonal, na itt az nincs. Lehet itt is kirándulni, de nincsenek olyan gyönyörű tájak és kilátók.
Bizonyára az is hozzájárul a rossz kedvemhez, hogy itt van a nyakunkon a tél és a kertet sem tudom élvezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!