Több mint fél éve költöztünk össze de nekem hiányzik a kapcsolat előtti eletem?

Ugyanezt éltem át 19 évesen amikor 360 km-rel odébb költöztem. Ugyanígy hátrahagytam a barátaimat, a családomat és az akkori párommal éltem. Ugyanezt megszenvedtem, amit most te is. De tudod miért volt jó? Kiderült, hogy kik a barátaim. A sok barátnőből 1(!!!) maradt, akivel mai napig tartom a kapcsolatot, mert ő tényleg szeretett engem, és tök mindegy hány város (és ma már ország) választott el minket, ő kiváncsi volt rám. A többieknek meg jó társaság voltam, ha ott voltam, ha meg nem voltam, akkor nem hiányoztam nekik. Egy év alatt szépen eltűntek mellőlem, pedig hányszor kerestem őket... A családom meg mindig a családom maradt, idővel megszoktam, hogy ritkábban találkozunk.

Az új városban lett új életem, új barátaim, de tény ami tény, ez sok idő volt. És nagyon sokszor hiányzott az "előző" életem. De így 8 évvel később visszagondolva mindent ugyanígy csinálnék. Jó lesz ez, ne csüggedj. :)

Mondjuk én 1200 km-re költöztem, szóval nem is szomszédos országba, de egyetlen percig nem merült fel, hogy NE jöjjek, pedig ott él a családom.

De nem ők a jövőm hanem a barátom, és nem függhetek még 25 évesen is a szüleimtől - érzelmileg.

A barátok meg vicces dolog, azt hittem, van három barátnőm (gyakorlatilag 6-7 éve voltunk azok), ezek közül egyik sem tett energiát egy találkozóba, sőt, egy idő után az üzenetekre sem reagáltak.

Ehhez képest az azóta megismert barátnőmmel minden nap írunk. Néha csak 2-3 sort, amikor sok a dolgunk, néha fél napon át, pedig mi sem egy országban élünk.