Adott 2 ember akik együtt élnek, de mégis külön. Szerintetek ez normális ? A többi kifejtve lent!

Nagyon rendesek vagytok, itt az ideje hogy tisztázzak mindent hogy tisztán lássatok.

A srác nevezzük Zolinak, ingyen lakhatásért cserébe(van sajat furdoszobaja és egy szobája) lakik egy hostelben, cserébe a hostel tulajának leveszi a gondokat a válláról, valamint takarít, tehát nem megterhelő munka. Ezen felül nincs bevétele, nem dolgozik, az ételt és egyéb szükséges dolgokat a családtagjaitól oldotta meg, kapott adományokat, vagy olyan barátnői voltak akik kaját adtak neki. Nagyon minimalista életet él, azt vallja hogy mindent ki lehet hozni 0 pénzből, ha valaki akarja. Mikor megismerkedtem vele, azt gondoltam tuti kattos, elmesélte hogy szinte minden barátnője a pszichiátriáról volt, de volt prosti barátnője is. Mindig arra hivatkozott hogy ez mellett a munka mellett nehezen tudna elmenni pluszba valahova pl 4órában dolgozni. Elmesélte azt is hogy problémái voltak mindig a munkával, dolgozgatott a covid alatt, és felhalmozott tobbmillio ft-ot, de mindig arra törekedett hogy a pénze kamatozzon(befekteti,allampapir) és ne kelljen belőle költenie. Sosem hívott meg semmire, mikor megismertem egy szendviccsel nem tudott volna megkínálni. Úgy gondoltam jó lesz szexpartnernek, de minél többet találkoztunk, annál jobban beleszerettem. Viharos volt a kapcsolatunk, több hónap civakodás és történés után hozzáköltöztem, felmondtam az albérletem, mert szinte nem laktam ott hanem csak fizettem. B*sztatott folyamatosan hogy költözzek hozzá, végül beadtam a derekam. A szüleim és ismerőseim óva intettek tőle, mert én mindig férjre + gyerekre és közös tervekre vágytam, de mindenki azt mondta szerintük csak kihasznál, és nyilván egy olyan nőt keres maga mellé aki anyagilag jól áll. Mikor hozzá költöztem, megegyeztünk hogy én állom a kaját, ő meg adja nekem az ingyen lakhatást. Mindig azzal jött hogy megspórolja nekem az albérletem árát, csak nem halok bele hogy én veszem majd a kaját. Elmagyaráztam neki hogy ennek normál esetben úgy kellene működnie hogy fele-fele, mert ketten vagyunk a kapcsolatban, ne úgy tekintsem már rám mint egy üzletre. Fura gondolkodása van, én szeretek előre tervezni, Azért nem szerettem volna hozzá költözni mert nem éreztem az ingyen lakhatást stabilnak, mert ha megszűnik akkor mi lesz ? Felvetettem a közös albérletet, amit ő élből elutasít, mert nem fog robotolni havi 250ezerért egy gyárban, meg amúgyis nekem könnyű munkám van, ilyesmi kellene neki is. Nem akar egy főbérlőt gazdagítani, ő szabad ember és ha teheti mindent úgy fog csinálni hogy a munka sose szerepeljen az életében. Mindig mondogatta hogyha segítenék neki jó munkát találni ami sok pénzt hoz, vagy ha nekem lenne egy vállalkozásom ott besegítene, neki az nagyon jó lenne.

Most ott tartottunk hogy együtt éltünk 5 hónapot, de folyamatosan veszekedtunk és öltuk egymast, azért vettem ki újra egy albérletet.

Elterveztem fejben hogy amint meglesz az új albérletem onnantól kezdve megszakítok vele minden kapcsolatot, vagy csak ritkán beszélek vele. Nagyon hiányzott nekem és nagyon nem stimmel valami mert szinte rohamaim voltak a hiánya miatt, féltem az albérletben lenni.

Újra felkerestem, ott folytatjuk ahol abbahagytuk, csak annyi különbséggel hogy nekem van egy albérletem ami ott áll üresen, és fizetem.

Mikor együtt laktunk, felajánlottam neki hogy veszek magunknak ország bérletet, mivel neki rengeteg szabadideje van, és nekem is, egész nyáron utazgattunk és nekem is kényelmes a munkám amit tudok bárhonnan végezni. Úgy gondoltam hogy ha már nem vagyunk együtt vegye meg magának az ország bérletet, nem én fogom neki is kifizetni, folyamatosan azzal piszkált hogy tőle sajnálok egy 20000 Ft-os dolgot de 140et nem sajnálok egy olyan albérletre, ahol nem lakok. Most ott tart a kapcsolatunk hogy nem igazán tudunk mit kezdeni a szabadidőnkkel, de ő tőlem várja az országbérletet, kaját, mindent, kb tartsam el.

Ma megbeszéltük hogy ő is szépen élje az életét, és én is Hazamegyek az albérletbe hogy legyen értelme ha már van, De amint kitettem a lábamat tőle, rám jöttek ilyen nagyon rossz érzések meg sírógörcs meg minden egyéb... Azt érzem hogy akármennyire is kihasznál, mert én is tudom hogy így van, nagyon szeretem, és szinte félek ha nincs velem, hiányzik, akármennyire is sokat bánt meg sokat vitatkozunk.

Mit keresek vele ? Attol hogy nem egyezik két ember világnézete, felfogása, még tudnak együtt élni.

Szép is lenne ha mindenki egyformán gondolkodna mindenről...

Ha szeretünk valakit, akármilyen is, szerintetek könnyű "kitakarítani" az életemből ?

Bár így működne hogy lelépek, és sohatöbbet nem beszélek vele, de késztetést érzek rá.