Megszokja egy idő után, hogy nem ugyanúgy van nálunk, mint az anyjánál?

Fontos tudni, hohy a barátom 5 évet élt egyedül, mielőtt mi összeköltöztünk, tehát nem az anyjától költözött a közös albinkba.

Az egyik nagy különbség abban, hogy hogy nőttünk fel, hogy milyenek voltak a nasizási szokások. Náluk rengeteg édesség volt mindig, kinyitotta a hűtőt vagy a szekrényt és mindig volt valami cukros dolog, úgyhogy jól rá is szokott, frankón függő szerintem. Én is szeretem az ilyeneket, de nekem kevés lehetőségem volt ilyeneket enni, ugyanis soha nem volt dugicsoki meg ilyenek és ha én ettem bármi magas kcal tartalmú egészségtelen dolgot, akkor anyám leb.aszott, mert én hajlamos vagyok tini korom óta a hízásra és fel is jöttek a kilók, ami miatt anyám nagyon mérges volt. Barátom meg kb 20 éves koráig ehetett bármit hízás nélkül.

Tehát én megszoktam azt, hogy csak ritkán ehetek ilyeneket és csak akkor veszek, ha aznap be is tolom. Barátom meg ahhoz van szokva, hogy a varázsmanók mindig újratöltik az édességeket, ha elfogy. Mivel én nem veszek ilyeneket, ezért neki kell, többet vesz előre, de persze hamar elfogy, mert naponta minimum 5 cukros édességet eszik. Puding, csoki, bármi. És ha éppen elfogyott, akkor frankón hiszti rohamot tud kapni, nem mindig, de olykor igen és ez nagyon idegesítő. Azonnal kell neki a csoki és feltúrja az egész lakást, hátha van valami. Boltba mondjuk ha nem zárt még be nem mindig megy le, lusta hozzá, említette párszor, hogy én vegyek neki csokikat és rejtsem el, ha meg rájön ez, akkor adjam neki oda. Ezt csináltam is de mindig aznap elfogyott és elegem lett hogy veszem a drága édességeket és még egy napig se tart ki, meg akkor mindig többet akar. Nem egyszer adtam oda az ajándékaimat, a legutóbb viszont nem, és ki is volt, hogy minek kapok ajándékba ételt ha aztán nem eszem meg sokáig, meg hogy úgysem fogom később elfogyasztani, ha már 3 hete kaptam.

Amúgy neki ez szeretetkifejezés is lenne, vagyis ha én mindig vennék neki édességet, vagy lemennék a boltba, ha ő azt akarná. Ezt sokszor csinálta már meg nekem ő is, csak én sosem kérem meg, mert nem gondolom, hogy az ő dolga lenne lemenni, ha nekem kell valami kaja, vagy hogy mindig adjon csokit, magától teszi, és ezt is szeretné kapni cserébe. Gondolom mert az anyja ilyen módon szerette, ennek a hátterében ez lehet.

El kell fogadnia egy idő után ezt? Az a baj, hogy amikor rájön ez, akkor nem gondolkodik józanon, ha épp elég csokit evett, akkor lehet vele beszélni, tudja, hogy ez zavar engem, de olyankor nem tudja visszafogni magát.